Nicolas Sarkozy mostani pere ugyanis csak egy aprócska szelete az igazságnak, volt itt már politikai-gazdasági botrány elég, nem beszélve a magánjellegű kihágásokról. Csak néhány példa: a sokáig Franciaország legnagyobb csalójának tartott Bernard Tapie egy szocialista kormány minisztere volt, 2007-ben a jobboldali Sarkozyt támogatta úgy, hogy közben a Baloldali Radikális Párt tagkönyve volt a zsebében. Jacques Chirac korábbi jobboldali államfő csak hajlott kora és megromlott egészségi állapota miatt kapott kétéves felfüggesztett börtönbüntetést azért, mert párizsi polgármesterként visszaélt hatalmával, szövetségeseit nem létező, de jól fizető állásokkal jutalmazta. Francois Mitterrand szocialista elnök botrányainak se szeri, se száma. Soha nem ítélték el, de soha nem derült ki, milyen titkokat rejtegetett az Élysée-palota.
Nicolas Sarkozyt nem először gyanúsítják törvénytelenség elkövetésével, s tehetségét, valamint befolyását ismerve nem lenne meglepő, ha a vádak mögött politikai ellenfelei állnának, akik nem akarják, hogy a politikus visszatérjen az elnöki székbe. Sarkozy védői szerint erről van szó, befeketítik ellenségei, újságírók, vizsgálóbírók, üzletemberek, s törvénytelenül támadnak ellene, fittyet hányva arra, hogy a volt elnökről nem bizonyosodott be semmi törvénytelen cselekedet. Vélhetően se Sarkozy nem tiszta, mint a hó, se a vele szemben álló csoportok nem a demokrácia elkötelezett védői, hanem mindkét oldalon van bőven takargatnivaló, hátsó szándék, csúsztatás és hazugság. Az a kérdés, hogy ezt a franciák elfogadják-e vagy sem, a megkötött társadalmi szerződésben még belefoglaltatik-e néhány politikai és gazdasági elcsúszás (mivel azt tudjuk, hogy magánéleti bőven belefoglaltatik). Persze nem lesz se nagy megtisztulás, se drámai összeomlás, Franciaország is öregebb és tapasztaltabb annál, hogy ezt megengedje. Fenn kell tartani a látszatot, hogy a bírák függetlenek, a sajtó pártatlan, a politikai csoportok hazafiasak és erkölcsösek, s a szentek keze egyáltalán nem hajlik önmaguk felé.
Nicolas Sarkozy innen, a gödör széléről még nagyon könnyen visszakerülhet a politikai élet körforgásába, akár az Élysée-be is. Ne feledjük, Francois Hollande szocialista párti elnök olyan pokoli népszerűtlen, hogy a francia válogatott jó szereplése öt százalékpontos népszerűség-növekedést jelentett neki, így már csak 78 százalék tartja rossz elnöknek. Sarkozy pártja, az UMP ugyanakkor belső viszályokkal terhelt, a volt államfő visszatérését nagyon sokan nem akarják, akik távollétében, politikai kényszerszünete alatt a belső kör tagjai lettek. De persze Sarkozy bele is zuhanhat a gödörbe. A gloire érdekében.
