Elzáródó pénzcsapok

Szép lassan elzáródnak azok a csapok, amelyeken át ezermilliárdok áramlottak ki az országból.

Régóta esedékes feladatot kaptak a bankok tegnap az Országgyűléstől: tisztességesen el kell számolniuk devizahiteles ügyfeleikkel. A következő hónapokban papírra kell vetniük, kinek mennyi pénz jár vissza. A pénzintézeteknek kilencven napjuk van arra, hogy meghatározzák, az árfolyamrés alkalmazásával mekkora összeget vettek ki az adósok zsebéből.

Az állam kellő felhatalmazás alapján avatkozik be a magánjogi szerződésekbe, a probléma társadalmi mérete ezt indokolttá teszi. Ezt támasztja alá a Kúria legutóbbi állásfoglalása is. Tarthatatlanná vált az a helyzet, amelyben a bankok a lehetőségeikkel visszaélve egyoldalúan és folyamatosan emelték a kölcsönök kamatait és egyéb költségeit. A következmények a bíróságok működését is súlyosan nehezítették, miután a devizahitelek miatt kezdődött perek száma elérte az ötezret. Az új törvény, valamint az ősszel várható másik jogszabály vélhetően ezt is rendezi.

Érdemes felidézni a tegnapi voksolást, amely előtt a Demokratikus Koalíció jelezte: tartózkodnak az adósok megsegítését szolgáló javaslat elfogadásától. A párt szerint elfogadhatatlan, hogy az állam a szerződések rendezésének teljes költségét a bankrendszerre terhelje. Gyurcsányék szektájától nem meglepő a reakció. Főként annak ismeretében, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején 140-szeresére emelkedett a lakosság devizaadóssága, és félmillió család otthonára került jelzálog. Nem kell magyarázni, hogy ezek a politikai szereplők kiknek a pártján állnak.

A magyarországi álbaloldal egyre-másra azzal szembesül, hogy összedől az a rendszer, amelyet kormányzásaik idején építettek ki bizonyos külföldi nagyhatalmak és egyes nemzetközi multinacionális társaságok legnagyobb örömére. Szép lassan elzáródnak azok a csapok, amelyeken át ezermilliárdok áramlottak ki az országból. Amíg például a lakosság óriásit bukott az árfolyamveszteséggel, addig azon mások igen sokat nyertek. Így érthető, ha nem mindenki örül a devizahitelek forintosításának. Sokatmondó adat: a külföldi bankok magyarországi befektetései már 2003 és 2008 között 155 százalékos megtérülést mutattak. Úgy persze nem nehéz, ha nálunk magasabb kamatmarzsokat érvényesítenek, mint a nyugati országokban.

A másik fejőstehén a hazai energiaszektor volt, amelyet külföldi tulajdonba adtak. Monopóliumok jöttek létre, amelyeket a szocialisták garantált haszonnal szolgáltak ki. Így érhettük meg, hogy hazánkban magasabb lett a gáz és a villamos energia ára, mint Németországban, s többe került a telefon- és az internethasználat is. (Nem lepne meg, ha valamelyik nemzetközi multi üvegpalotájának egyik termét Horn Gyuláról nevezték volna el.) Az Orbán-kormány 2010-től ezt az állapotot kezdte átrendezni. Ezért indította el a rezsicsökkentést, és ezért kísérli meg a stratégiai ágazatok visszaszerzését. Szintén ebbe a sorba illeszkedik a devizahitelek kisöprése.

Nyilván csak az összeesküvés-elméletek hívei kapták fel a fejüket arra, hogy az Európai Bizottság minapi fenyegetése a túlzottdeficit-eljárással akkor érkezett meg, miután kiderült: a bankoknak rendezniük kell a számlát az adósokkal. A kormány a jövőben is számíthat támadásokra, miután sokak érdekeit sértette meg az intézkedéseivel. Ahhoz, hogy ne kerüljön vert helyzetbe, továbbra is kezében kell tartania a költségvetés gyeplőjét. Attól nincs miért félni, hogy a bankrendszer összeomlik, a devizahitelek rendezése a jegybank szerint nem okoz stabilitási kockázatokat a szektorban. A piaci pozíciókat azonban hosszabb távon átrendezheti, az sem kizárt, hogy egy-két pénzintézet átgondolja magyarországi szerepvállalását. Ha ezt a tisztességesebb működés jegyében teszik, akkor azzal többen nyernek, mint veszítenek.