A történelmi pillanat feljogosít minket arra, hogy leszámoljunk a hamis mítoszokkal. Melyek szerint Brazíliában mindenki focizik, méghozzá kiválóan, a brazilok egyenesen erre a játékra termettek, a labdarúgás mindennél fontosabb az országban.
Két és fél hete tartózkodom a dél-amerikai országban, de embereket spontán futballozni elvétve, inkább csak a tengerparton láttam, de bizony ott sem mindenki zsonglőr. A brazil bajnokságról tudjuk, hogy színvonalát, népszerűségét, tőkeerejét tekintve elmarad az európai elit ligáktól. A brazil foci az elmúlt tíz évben egyetlen világklasszist – Neymart – tudott kitermelni, de szimplán jó játékost sem sokat, Pelé és Ronaldo (a „Fenomén”) hazájában jobb híján olyan középszerű labdarúgót kell szerepeltetni centerként a válogatottban, mint Fred.
Alapvetően ma már Brazília is globalizált ország, ahol csak a globális modellek működőképesek. Végérvényesen letűnt a grundfoci korszaka, s vele együtt talán Brazília futballnagyhatalmi státusza is. Érzik ezt a brazilok is. Ezért estek apátiába. Hogy ebből kikecmeregve képesek lesznek-e cselekedni is, az a jövő zenéje. Nem feltétlenül a szamba ritmusára.
