Túl a Rubiconon

Sokkolta a világot a maláj légitársaság utasszállító gépének a katasztrófája. Sokkolta, ám meg nem lephette.

Stier Gábor
2014. 07. 18. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mert Ukrajnában nemcsak klasszikus polgárháború dúl, de a mind véresebb konfliktusra rátelepszik az egyre inkább elvaduló információs háború is. A tisztánlátást ráadásul erősen zavarják a minden oldalon meglehetősen magasra emelt tétek. Így aztán nagy eséllyel most is mindenki a saját érdekeiből kiindulva, a maga olvasatát próbálja majd rátukmálni a világra, s ehhez minden bizonnyal talál „megfelelő” bizonyítékokat is. A leginkább most az valószínűsíthető, hogy a gépet lelőtték, méghozzá a felkelők, a körülmények azonban több mint homályosak. A motivációról nem is beszélve.

S ha már az érdekeknél tartunk, e logika szerint a mostani tragédiából egyértelműen a konfliktusban közvetve érintett Egyesült Államok jön ki a legjobban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Boeing tragédiája mögött az amerikaiak állnak. Ahhoz viszont kétség nem fér, hogy Washington kezébe komoly ütőkártyákat ad az eset a szankciók kérdésében húzódozó Európával, de még inkább a Fehér Ház szemében túlságosan magabiztossá vált Oroszországgal szemben. S természetesen a médiát ezek után még kevésbé fogja érdekelni, hogy az úgynevezett terroristaellenes hadműveletben civileket ölnek, s a tragédia minden bizonnyal háttérbe szorítja a gázai szörnyűségeket, a közben megindult szárazföldi akciót is. S ne lepődjünk meg, lassan teljesen feledésbe merül az is, hogy mi indította el valójában a lavinát Ukrajnában. Ellenben borítékolható, hogy a nyugati fősodor sajtója Putyinon kéri majd számon a történteket.

S innentől már szinte mindegy, hogy ki, kik a felelősek közel 300, az egyre inkább eldurvuló orosz–ukrán vitákban egyáltalán nem érintett civil haláláért, a tragédia következményei beláthatatlanok. A felek átlépték a Rubicont, idegesen sodortatják magukat, s mind jobban feszíti őket a gyűlölet. Idáig például sokan úgy gondolták, hogy a kelet-ukrajnai szembenállás megmarad a térségben nem egyedi lokális, úgynevezett befagyott konfliktus szintjén, a történtek azonban felülírják e tételt. Idáig is fel-felmerült, hogy fenntartható-e az orosz, illetve az amerikai kontroll a felkelők, valamint az érintett két megyében harcoló különböző ukrán csapatok felett. Ezután mind nagyobb a valószínűsége annak, hogy a farok csóválja a kutyát, amely különösen kényes helyzetekbe hozhatja a Kremlt.

Eközben szép lassan szorul az amerikai selyemzsinór Európa nyaka körül is, végképp ellehetetlenítve az eurázsiai térség két egymásra utalt pólusának közeledését, normális együttműködését, erősödését. Sőt, az események akár egészen odáig fajulhatnak, hogy békefenntartás címén Kijev és fő szponzorának nagy örömére külföldi csapatok érkeznek Ukrajnába. Mindez persze lépéskényszerbe hozná Moszkvát, amely akarata ellenére egyre jobban belebonyolódna a konfliktusba.

Idáig talán nem jutnak el az események, azonban ne legyenek illúzióink, Washington számára ez lenne a hab a tortán. A háború azonban enélkül is új szakaszába lép, kiterjed, s az eddigieknél közvetlenebbül érinti Európa biztonságát. Mindez egyben azt jelenti, hogy a történelem visszatért Európába, a szemünk előtt zajlik, s a jövő újra nyitott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.