Ez a tragikomikus helyzet kicsiben jól tükrözi az egész ukrán–orosz háborút és az azt kísérő abszurd politikai játszmákat. Most éppen az oda-vissza szankcionálósdi tűnik a leghatásosabb fegyvernek. Berlin abban bízik, hogy Oroszország nem bírja sokáig az uniós agrártermékekre bevezetett importtilalmat. Sovány stratégia ez Európa vezető hatalmától. A Magyarország szomszédságában zajló véres események ismeretében ijesztő megállapítani, de ettől még tény: az uniónak nincs világos politikája Moszkvával kapcsolatban. Improvizatív, az eseményekre lassan reagáló döntések követik egymást, az előretekintés leghalványabb nyoma nélkül.
Pedig középtávú stratégiákra, forgatókönyvekre nagyon is szükség lenne most, amikor az ukrajnai helyzet egyre aggasztóbbá válik, az enyhülés esélyének apró jelét sem mutatva. A segélyeket szállító orosz konvoj kelet-ukrajnai kalandja bizonyosan nem a rászorulók megsegítéséről fog szólni. A kamionokat érő egyetlen kósza lövéssel, robbantással vagy akár támadási kísérlettel új szakaszához érkezhet a háború. Márpedig hosszú a kelet-ukrajnai front kiszélesedésében érdekeltek listája. Készülnek-e erre a fejleményre Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, vagy maradnak az illetékesek az Egyesült Államokból érkező elemzések követésénél? Dolgozik-e valaki a konfliktus lehetséges megoldásainak tervén az Európai Unió nevű intézménynél, vagy a befolyásos tagországok kancelláriái folytatják a különböző sajtóvélemények szajkózását és a belpolitikai érdekek kisstílű érvényesítését?
Idehaza az MSZP vélt fogást találni a kabineten, amikor – felébredve Csipkerózsika-álmából – hirtelen aggódni kezdett az ukrajnai események miatt, minisztereket hallgatna meg a nemzetbiztonsági és a külügyi bizottság előtt. Az apropót egy eddig ismeretlen, állítólag szélsőjobboldali hátterű honlap híre adta, miszerint Magyarország haditechnikát szállítana Ukrajnába. A kormány által nyomatékosan cáfolt információt meglepő módon Moszkva is elég komolynak tekintette ahhoz, hogy elítélően reagáljon rá. Korai lenne most találgatásokba bocsátkozni, esetleg összeesküvés-elméleteket gyártani arról, hogy kinek lehetett érdeke a Nyugat és a magyar balliberális ellenzék által igaztalanul oroszbarát politika vádjával illetett Orbán-kormányt most éppen Kijev fegyverszállítójaként beállítani, azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a harcokkal párhuzamosan régen látott információs vagy inkább dezinformációs háború dúl. Közvetlen közelünkben, Kárpátalján már a mindennapok részévé vált a rémhírek terjesztése. A tizenkét százalékban magyarok lakta megyét eddig elkerülték a véres konfliktusok, az etnikai atrocitások, de túl sokan (ukrán ultranacionalisták, kelet-ukrajnai orosz csoportok, de magyarországi szélsőséges erők is) érdekeltek a destabilizálásban, amelynek érdekében a suttogó propagandától a sajtó álhírein át egészen az utcai provokációkig mindent bevetnek.
Jelen helyzetben az ukrán válságot illetően a körültekintő, higgadt politikának nincs alternatívája Magyarországon.
