De hát író. És most 85 éves. Ránk ne a bosszúállás legyen jellemző. Egy idős emberről van szó, aki életében mondott jót és rosszat, írt kiválót és felejthetőt. Hányan vannak, akik egész életükben csak felejthető mondatokat írtak le! Leginkább ők acsarognak Kertészre, mert az Orbán-kormánytól kitüntetést kap. De miért ne kapna? És miért ne jött volna haza nagybetegen? Tegyük félre vegyes emlékeinket, s lássuk meg az életműben a jelentős író által létrehozott értékeket.
Senkit se azért szeretünk, mert ilyen-olyan okoknál fogva kötelességünk őt szeretni, hanem azért, mert több benne a szeretnivaló, mint ami távolságtartásra ösztönöz. De van, amikor az is elég, ha valaki megérint bennünk egy húrt. Miért lennénk másképpen az írókkal? Nem személyükben, hanem mondataikban kell őket szeretni, ha erre egyáltalán képesek vagyunk.
Békén kellene hagyni már Kertész Imrét, hadd ülepedjen le benne az élete. Mégiscsak első Nobel-díjas írónk. Legyen most ő a fontos. Amíg köztünk van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!