Az ENSZ egészségügyi szervezete a járvány megfékezésére százmillió dolláros akciótervet dolgozott ki. Kicsit megkésettnek tűnik az intézkedés, és számos morális kérdést felvet. John Ashton professzor, az Egyesült Királyság egyik legismertebb közegészségügyi szakértője nem kertelt, amikor a The Independent vasárnapi számában kimondta: a nyugati gyógyszercégek nem siettek megtalálni a vakcinát az ebolára, mert a vírus csak afrikaiakat érintett. Kemény mondat a civilizáltnak nevezett világ erkölcsi csődjéről, de nem újdonság: a huszadik század pestisének, az AIDS-nek a kutatása is akkor kapott új lendületet a nyolcvanas években, amikor egy marginális kisebbség, a meleg szubkultúra után kezdett áldozatokat szedni a vérátömlesztésen átesettek között is, így nők és gyerekek, heteroszexuális felnőttek is belehaltak a betegségbe.
Az ebolavírus kapcsán is történtek gyógyszeripari kísérletek (majmokon már teszteltek egy vakcinát, biztató eredményekkel), de a klinikai kísérletek várhatóan csak szeptemberben kezdődnek el Amerikában. Ez csaknem negyvenéves (!) késést jelent, hiszen a kórokozót már 1976-ban felfedezték a Kongó egyik mellékfolyójánál. A kórokozó azért tud zavartalanul terjedni Afrikában, mert az emberek nem hisznek a modern orvosoknak, ma is gond nélkül fogyasztják a vadhúst (a vírust bizonyítottan hordozhatják a gyümölcsevő denevérek és egyes majomfajták), és egyes törzsi szokások olyan rituálékat írnak elő a halottakkal, amelyek gyakorlatilag garantálják a továbbfertőződést. És persze a higiéniás helyzet sem éppen olyan, mint amilyet Európában megszokhattunk.
A mostani hét végétől immár nem igaz, hogy az ebola csak Afrikában van jelen: immár két amerikai beteget ápolnak Atlantában. Ők mindketten fertőzötteket ápoltak Libériában (a 33 éves orvost állítólag egy ebolás beteg hányta le, az 59 esztendős ápolónő pedig az orvosokat fertőtlenítette, és munka közben kapta el a kórt). Ez is nagyon elgondolkodtató: a mostani járvány áldozatai közül (a WHO jelentése alapján) legalább hatvanan a betegekkel kapcsolatba kerülő egészségügyi személyzet tagjai (tehát az orvosok és az ápolók) közül kerültek ki. A megdöbbentően magas szám azt jelzi, hogy a védőruha sem nyújt elég védelmet, de ez persze így nem igaz – az ottani körülmények között nem jut mindenkinek maszk, szemüveg, és a személyzet képzettsége, fegyelme is hagy maga után némi kívánnivalót. Bár azt sem hinném, hogy az amerikai orvos ne vigyázott volna magára, szóval a helyzet bonyolultabb, mint első látásra gondolnánk.
