A politikus meg az önkontroll

Ha már a jobboldali politikusok is elfeledkeznek magukról, és szavaikból hiányzik mind az egymás iránti, mind a választóik iránti tisztelet, ott baj van.

Körmendy Zsuzsanna
2014. 09. 05. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az EP-választások előtt hatalmas plakátokon olvashattuk a kormányoldal hirdetését: Tiszteletet a magyaroknak! Ezt a választópolgárok zöme is így érezte, jár nekünk a tisztelet, igen. De ha már a jobboldali politikusok is elfeledkeznek magukról, és szavaikból hiányzik mind az egymás iránti, mind a jobboldali média közönsége, azaz a választóik iránti tisztelet, akkor ott baj van.

Nem jó, ha a főpolgármesteren politikustársa a nyilvánosság előtt ironizál, lesöpörve terveit a Lánchíd, a Margitsziget és az állatkert felújítására, majd kétértelmű kiegészítésként hozzáteszi: „Az állatkerti fejlesztések ügyét személyesen is fogom támogatni, már csak Tarlós István barátom miatt is.” Jóakarattal azt mondhatjuk, ez csak egy lebegtetett kétértelműség, de a baloldal nem csepeg a jóakarattól, és azonnal dekódolta Lázár szellemeskedését: még a magát időnként félkegyelműnek feltüntető Falus Ferenc is megfejtette, hogy a kancelláriaminiszter valójában leállatozta Tarlóst.

Tapsol a baloldal! Csak nem nekik játszanak? Az ellenzék boldogan gyönyörködik abban, hogy a jobboldali potentátok egymást küldözgetik egyelőre Brüsszelbe (Lázár János Tarlós Istvánt, Tarlós István Lázár Jánost), holnap ki tudja, hova. Az exállamtitkár lebarmolja azt a hírcsatornát, amelynek, különösen a választások előtt, még boldogan adott interjút.

Öt-hat éve az is roppant lehangoló volt, amikor MSZP-s minisztereknek a Hír TV-sekhez intézett agresszív beszólásairól kellett tudósítanunk az olvasót. Most azonban nemcsak szomorúak a kétharmados győzelmet lehetővé tevő választók, hanem értetlenek és csalódottak is. Nem értik, hogy mindaz, amiről itt most szó esik, hogyan történhet meg a jobboldal térfelén. Jobboldali politikus gúnyolódik egy másik jobboldali politikuson, és úgyszintén jobboldali politikus fenyegeti azt a riportert, s vele a hírcsatornát, amelynek révén országos ismertségre tehetett szert. Tudjuk, hogy a kormányoldalon sem csupán római jellemek és az önfeláldozás mintaképei foglalnak helyet a parlamenti patkóban. Ott ülnek a gyarlók, a nagyképűek, a saját zsebüket féltők, az indulataikat kontrollálni képtelenek is.

Mi csak azt kérnénk kellő tisztelettel, hogy a hatalom emberei rendezzék vitáikat észérvekkel és előzetesen, és ne mérgezzék a nyilvánosság terét kontrollálatlan indulataikkal. Az arrogancia nem polgári erény. Ha a vezetés elengedi a gyeplőt, ha a politikai rivális legyőzése után előtörnek az akarnokok, és folytatják a bozótharcot most már hajdani küzdőtársaik ellen, mert a hatalmi hierarchiában szeretnének egy lépcsővel följebb kerülni, akkor morálisan mi fogja megkülönböztetni a konzervatív oldalt a munkásmozgalmi hagyományokkal terhelt baloldaltól?
Az nem úgy van, hogy na, gyerekek, zsebünkben a kétharmad, minket már a nyilvánosság sem érdekel. Hiszen a médiaszereplésben adott jó teljesítmény sosem az újságíróknak, hanem mindig a választópolgároknak szól.
Tiszteletet a magyaroknak? Igen. Belülről is. Fölülről is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.