A Közel-Kelet úgyszólván hajdúvidék, főleg Szaddám Huszein bukása óta egy teljes nemzedék abból él, hogy harcol. Most Párizsban újra összeültek a nagyvilág külügyminiszterei, hogy együtt lépjenek fel az Iszlám Állam nevű szervezet ellen. Bár nem tudjuk, kik ők, hányan vannak, honnan jönnek a harcosai, a megoldást abban látja Francois Hollande francia államfő, hogy segítsük azokat a hajdúkat, akik az IÁ ellen küzdenek. A mérsékelteket.
Arról pedig majd Párizsban (és más nyugati nagyvárosokban) döntenek, hogy kik is mérsékeltek. Hiába van valakinek derékig érő szakálla, s eszik a szíriai katona szívéből kamera előtt, bizony lehet ő is mérsékelt, ha az utolsó pillanatban beáll abba a csoportba, amely felé megnyílik a pénzcsap. A hajdúk könnyen mozdulnak, ideiglenes csapatokat alkotnak, hogy szinte azonnal szétessenek, nekimennek az Iszlám Államnak, majd szövetkeznek velük.
Persze, hiszen itt nem ideológiáról van szó, hanem pénzről, megélhetésről, csak mi hisszük azt nagyon távolról, hogy a mérsékeltnek kinevezett fegyveres kőkemény logikával felvértezett páncélos lovag, aki inkább az életét áldozza, de a fekete zászlósoknak nem enged. Maguk a fekete zászlósok pedig egy pillanat alatt adják fel saját eszméiket, ha épp jobban jövedelmező kilátások vannak a másik oldalon. A sok fegyver pedig nem oldódik fel a homokban, ott marad a szakállasnál, aki valamelyik szervezetnél harcol. Pont olyan eséllyel kerül az Iszlám Államhoz, mint az an-Nuszra Fronthoz, a Szabad Szíriai Hadsereghez vagy egy olyan csoporthoz, amely ma még nem létezik, de holnap már igen.
Arra persze nincs esély, hogy visszatérjenek az amerikaiak a tett színhelyére, a tönkretett Közel-Keletre, ezt előre kizárta Barack Obama, de repülőgépekkel segítik az iraki hadsereget, ahogy a franciák és a britek is. Csak szárazföldi csapatok ne menjenek oda, a forró pokolba, politikailag azt egyik ország se vállalhatja. Arról se lehet szó, hogy a térség másik reguláris ereje, a szíriai hadsereg támogatást kapjon a nyugatiaktól, hiszen az önmagunk szembeköpése volna, talán Iszlám Állam se volna, ha Bassár el-Aszadot nem próbálják elmozdítani.
A szíriai elnök maradt, három éve folyamatos a harc Szíriában, azóta annyi zászló lengett a különböző házakon, hogy a lakók se tudják, kivel vannak az éppen az utcájukban lövöldözők. Irak kormánya gyakorlatilag működésképtelen, Irak maga is az, az országban egyedül a kurdoknak van stratégiai látásmódjuk, de ők éppenséggel nem egységes Irakban gondolkodnak, sebaj, ők is kapnak fegyvert, Irak is, meg úgy általában mindenki.
Aztán lesz-e olyan nap, amikor megsemmisítik az Iszlám Államot? Igen, ez a nap el fog jönni, hiszen az összes ilyen mozgalom kifullad, szétesik. Akkor viszont már senki sem fog rájuk emlékezni, sokkal nagyobb és veszélyesebb csoport lesz majd a nagy ellenség, s ugyanúgy csillogó nyugati fegyverekkel fognak majd rohamozni azok a fiúk. A negyven külügyminiszter Párizsban ezt nem látja. Mert fegyvert eladni nagyon jó üzlet.
