Péntekről szombatra virradóra brutálisan megerőszakoltak egy lányt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának gólyatáborában. A két eset között erős a párhuzam. Hazánkban évtizedek óta népszerű gyakorlat a gólyatáborok szervezése, amelynek eredeti célja a felsőoktatási intézményekbe frissen felvett hallgatók és a felsőbb éves diákok megismerkedése, a hallgatói közösség építése. Az első látásra hasznosnak ígérkező kezdeményezés azonban hamar túllépett eredeti keretein, gyakran már nem szól másról, mint az „újoncok” megalázásáról.
A szervezők általában hónapokig töprengenek azon, milyen feladattal tudják igazán megszégyenítő helyzetbe hozni a leendő elsősöket. Mára gyakorlatilag íratlan törvénnyé vált, hogy az újoncokat „be kell avatni”, enélkül nem válhat valaki a közösség tagjává. A feladatok pedig egyre kegyetlenebbé válnak, hiszen akit egyszer megaláznak, évekig készül a visszavágásra. Az a gólya, akinek másfél mázsás évfolyamtársa hasáról kell tejszínhabot nyalnia több száz ember előtt, később maga is könnyen agresszorrá válhat. Évek óta semmi sem korlátozta a szervezőket kegyetlen ötleteik megvalósításában, így gyakorlatilag kódolva volt, hogy a gólyatáborok valamelyik hatalmasa az erkölcsi normák engedélyezett áthágása után előbb-utóbb átlépi a törvényi korlátokat is. Nem ez az első olyan eset, amely maradandó lelki sérülést okozott egy leendő elsősnek, talán nem is az első bűncselekmény, a nemi erőszak napvilágra kerülése azonban áttörést hozhat az ilyen táborok szabályozatlansága terén.
Érthetetlen, hogy az elmúlt években miért nem tettek semmit az oktatási rendszer szereplői azért, hogy ellenőrizhetővé tegyék a gólyatáborokban történteket, és garantálják a résztvevők biztonságát, pedig régóta nyilvánvaló, mi zajlik az ilyen rendezvényeken. Nem elfogadható érv, hogy nagykorú emberekről lévén szó nincs szükség felügyeletre, hiszen egy diszkóban vagy egy futballmeccsen sem hagyják magukra az ellenérdekelt feleket. A patinás egyetemek erkölcsi kötelessége lenne, hogy biztosítsák az intézmény neve alatt futó táborok méltó színvonalát és a résztvevők biztonságát, ha pedig erre nem képesek, ne engedélyezzék azok megszervezését. A szerecsenmosdatás persze azonnal megkezdődött: az ELTE közleményben szögezte le, hogy a programok során a résztvevők semmilyen kényszerítésnek nem voltak kitéve, az atrocitásra a rendezvény programjaitól függetlenül került sor. Az egyik, a hallgatói érdekképviseletekhez közel álló blog pedig azt is elhintette, hogy az elkövető külsős volt, nem az ELTE hallgatója.
Lapunk azonban úgy tudja, a gátlástalan, 38 éves erőszakoló az egyetem diákja lehet, sőt, a gólyatábor egyik szervezője, akinek neve és fényképe szerepel a tábort hirdető internetes reklámban. A szülők azért engedik el gólyatáborba a gyermekeiket, mert bíznak a nagy múltú egyetemekben. Ha az intézmények nevüket adják a gólyatáborhoz, ám az ott zajló programok kidolgozásában nem vesznek részt, az ott történteket nem ellenőrzik, azokért felelősséget nem vállalnak, maguk is bűnrészesek.
