Ha kedvező az időjárás, az több szempontból örömteli. Egyrészt esély nyílik arra, hogy a falusi doktor (mármint Falus Ferenc, a Klubrádió betelefonálóitól kölcsönözött megszólítás szerint) pénteken elárulja eddig féltve őrzött budapesti programját. Reméljük, azért olyan meleg nem lesz, hogy az álbaloldal főpolgármester-jelöltje ismét jeges vizet zúdítson magára. Másfelől, azért sem mindegy, hogyan alakul a napsütéses órák száma, illetve a csapadék mennyisége, mert mindez jelentősen befolyásolja a mezőgazdaság teljesítményét.
Természetesen itt nem egy napról, hanem jóval hosszabb távról van szó. Szerencsére a gazdáknak nem volt okuk az idén panaszkodni az aszályra, és az öntözéssel sem kellett bajlódni. Ennek és a gondos munkájuknak köszönhetően az agrárium is hozzájárult a bruttó hazai termék bővüléséhez, amelynek mértéke a második negyedévben Magyarországon volt a legmagasabb az unióban. Ráadásként nyolcéves rekordot mutatott fel hazánk gazdaságának teljesítménye. A mezőgazdaság egyébként a magas bázis ellenére is jobban erősödött, mint azt várni lehetett. Fontos, hogy a többi termelő szektorban is növekedést lehetett mérni, így például az iparban és az építőiparban egyaránt. A bővülést támogatták a szolgáltatások területei is, a fogyasztás élénkülése a kereskedelmet, míg a turizmus a vendéglátást segítette.
A részletes statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gazdaság növekedésének szerkezete egyre egészségesebb és kiegyensúlyozottabb. Nem beszélve arról, hogy stabilan három százalék alatt tartja a kormány a költségvetés hiányát. Mindez talán csak egy szempontból kedvezőtlen, a folyamatosan javuló mutatók ugyanis elveszik az ellenzéki pártoktól a muníciót. Egyre nehezebb valamiről azt mondani, hogy rossz, ha egyébként jó. Attól persze nem kell tartani, hogy ne tudják mégis azt mondani a fehérre, hogy az fekete. A gazdaság növekedését például úgy magyarázzák, hogy az az uniós pénzek lehívásának köszönhető, és amúgy is csak átmeneti a kiugróbb teljesítmény. Érdemes néhány mondatot szentelni mindkét állításnak. A közösségi források felhasználása valóban segítette a gyarapodást, de emiatt senkinek nem kell szégyellnie magát. Brüsszel ugyanis nem repülőgépről szórja a pénzeket. A támogatásokat fejlesztések, beruházások, programok megvalósítása után lehet lehívni, és mint azt látni lehetett, ez egyáltalán nem zökkenőmentes. Inkább örülni kellene annak, hogy gyorsítani tudtak ezen a folyamaton. Tán érdemes az ellenzéki alakulatok figyelmébe ajánlani, hogy a 2014–2020 közötti időszakban – a hazai önerővel együtt – mintegy 12 ezer milliárd forintot költhet hazánk fejlesztésekre. Így a következő években is egész nyugodtan támadhatják azzal a kormányt, hogy az uniós pénzek is bővítik a gazdaságot. Most nézzük a másik állítást.
Azt a Nemzetgazdasági Minisztérium is elismeri, hogy a növekedés üteme a második fél évben némileg lassulhat, mégpedig az előző évi magas bázis, valamint az orosz–ukrán válság hatásai miatt. A háborús konfliktus, illetve a kölcsönös szankciók rosszul érintik a fontosabb exportpartnereinket is. Ezt hazánk is megérzi. A kormány azért sem dőlhet elégedetten hátra, mert hosszabb távon biztosan tovább kell javítani a versenyképességünket, erre a Világgazdasági Fórum friss rangsora is felhívta a figyelmet. Mindezekkel együtt az elemzők úgy számolnak, hogy a magyar gazdaság növekedése az idén meghaladja a három százalékot. Ez pedig több, mint amennyit az év elején jósolni lehetett. Ha az ellenzéket ez elkeseríti, még mindig élhetnek a kijózanító jegesvödör használatával.