Át kell gondolni a hallgatói önkormányzatok működését, van-e olyan jogosítványuk, amely visszaélést tesz lehetővé – ez a biztató kijelentés Hoffmann Rózsa tegnapi sajtótájékoztatóján hangzott el. A gólyatáborban történtek nagy tanulsága: gyakran valamilyen tragikus eseménynek kell történnie ahhoz, hogy valami érdemben megváltozzon. De ebből nem következik, hogy ezt az eseményt véletlennek kellene tartanunk, már csak azért sem, mert a szélesebb közvélemény számára most derült ki, hogy más gólyatáborokban is történtek olyan perverz, ordenáré esetek, amelyekbe a szervezők kényszerítették bele a részvevőket, akik félelemből hallgattak. Ha a HÖK általános szerepét nézzük, és nem azt, amit papíron hirdetnek magukról, hanem ami a valóságban történik, úgy tűnik, nálunk most érett be 68 vetése: amióta a polgári erők és a szavazók hatalomra juttatták a jelenlegi kormányt, azóta az egyetemi öregifjak a hallgatói önkormányzatok szervezetében egyfolytában kis 68-at játszanak. Korosabb állapotban, gyengébb intellektussal és rosszabb modorral. Fontos tárgyalásokra modoros kivagyisággal, késve, köszönés nélkül jöttek-mentek a miniszterhez vagy az államtitkárhoz, de az is előfordult, hogy erősen megidézve a kínai vörösgárdisták stílusát, a földre (szőnyegre) is köptek. Egyetemi tantermeket foglaltak el, lehetetlenné tették az oktatást, ott aludtak az előadótermekben, és az egyetemi felső vezetés tehetetlennek tűnt velük szemben. Lapunkhoz a gólyatábori események óta egyetemi oktatóktól számos levél és cikk is érkezett, helyet is adtunk nekik. Tanúsítják, hogy állások, kinevezések függtek a hallgatói önkormányzatok képviselőitől, akik rendszerint meg is kérték támogatásuk árát, szívesen írnánk, hogy csak jelképesen.
Daniel Cohn-Bendit, az 1968-as diáklázadás egyik kulcsfigurája az Európai Parlamentben azzal támadta Orbán Viktort, hogy bár 1989-ben a szabadságért küzdött, most azonban „már saját magától is fél”. Orbán erre csak annyit mondott: „ön egy polgári demokrácia ellen lázadt, én egy diktatúra ellen”. A hallgatói önkormányzatok minden erejükkel azt kívánják bizonyítani, hogy ők is egy diktatórikus vezetés ellen küzdenek. Kár, hogy bele sem kóstolhattak a Kádár-rendszerbe, akkor tudnák, hogy mit beszélnek. Milyen nagy mellénye volt a HÖK-nek, amikor Balog Zoltán miniszterrel tárgyalt! Ultimátumot adtak, késlekedéssel vádolták meg a kormányt, a jobbágyrendszert megidéző „röghöz kötésnek” nevezték azt, hogy egy egyetemi hallgató az öt éven át tartó képzés fejében dolgozzon egy ideig idehaza. Arra az apróságra nem tértek ki, hogy némely egyetemi hallgatói önkormányzat nem tudott elszámolni a rábízott százmillióknak a felével (!).
