Miközben egy 15-20 milliárd forintos tétel miatt masíroznak a tiltakozók a főváros utcáin, köti az ebet a karóhoz a kormány, és ekkora összegről folytat késhegyre menő vitákat a fél ország, az ennél tizenkétszer nagyobb családi adókedvezmény eddig még nem váltott ki érdemi érdeklődést, talán még maguknál az érintetteknél sem. Mielőtt bárki figyelmeztetne rá, jelzem: tisztában vagyok azzal, hogy nem kevés naivitás bújik meg ebben az állításban, hiszen a köznyelvben internetadóként elhíresült közteher elleni demonstrációk egy józan ésszel felfoghatatlan, az adótörvény-tervezet eredeti verziójában még ma is szereplő változat alapján indultak el. Az is egyértelmű, hogy a tiltakozások tartalma menet közben egyre messzebb került az eredeti céltól. A kormányfő és a kormánypárt iránti gyűlölet és a démonikus diktatúravíziók a költségvetés és az adózás szempontjából nehezen értelmezhetők. De ha az internetadóra beterjesztett, a kabinet által is támogatott, felső korláttal ellátott új verzióból indulunk ki, kijelenthető: a büdzsé szempontjából most már lényegében egy piszlicsáré tétel körül dúl a háború.
Annak jóval nagyobb gazdasági jelentősége van, hogy a jövő évi költségvetés tegnap nyilvánosságra hozott tervezete ismét úgy számol stabil államháztartással és pénzügyi helyzettel, hogy közben a családoknak is százmilliárdokat juttat a közös kasszából. S az újonnan megjelenő elvonások – például a kafetériajuttatások adójának emelése – a töredékei lesznek annak, mint amit a büdzsére és a jövő évi adórendszerre vonatkozó javaslat együttesen az állampolgárok zsebében hagy. Ráadásul mindezt úgy oldja meg a kormány, hogy az előírtnál jóval kisebb szinten állítja be a tervezet a hiányt. Miközben a háromszázalékos deficit is elfogadható volna uniós vállalásaink alapján, a javaslat jóval merészebb, 2,4 százalékos mértéket tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy úgy hozna érezhető javulást a mindennapokban a jövő évi költségvetés, hogy a jogalkotó még tartalék felállítására is talált lehetőséget. Mert ez a 0,6 százalékos különbség a két hiánycél között ennek nevezhető, méghozzá nem is kis mértékűnek.
A többszörös támasztékot és védelmet megfejeli a kabinet azzal is, hogy óvatos és biztos adatokra, előrejelzésekre építette fel a számításait. Így például a 2,5 százalékos mértékű növekedésnél (GDP) van esély arra, hogy e szintnél is jobban bővül a magyar gazdaság jövőre. Az államadósság szintjének csökkentése is rendkívül óvatos, biztosan teljesíthető. Az 1,8 százalékos, a fizetések értékének megőrzését biztosító infláció rendkívül alacsony áfabevételeket hozhat az államkasszának, bár ezt némileg ellensúlyozhatja a lakossági fogyasztás 2,6 százalékos emelkedése, ami a béremelések következménye lesz. Nem véletlen, hogy a Költségvetési Tanács is a stabil alapokra hívta fel elsősorban a figyelmet, amikor a tervezetről az elmúlt napokban véleményt fogalmazott meg.
A nemzetgazdasági miniszter tegnap a banki elszámoltatás törvényének nevezte a büdzsére vonatkozó javaslatot. Valóban, a devizahitelek felszámolásával és az adósok kártalanításával kapcsolatos folyamat oroszlánrésze – ha nem akad meg az Alkotmánybíróságon – a jövő év során zajlik majd le. Ugyanakkor ebben kevésbé lesz részes a büdzsé, mint például az ifjú házasok adókedvezményének biztosításában, vagy abban, hogy a jövő július elsején elinduló új otthonteremtési programhoz rendelkezésre áll a szükséges fedezet. Sokkal közelebb járunk az új javaslat lényegéhez, ha azt mondjuk: tegnap a döntéshozók elé került a családok költségvetése.
