Néhány nap múlva lép hivatalba az új Európai Bizottság, amelynek összetételét gyakorlatilag változatlan formában hagyta jóvá múlt szerdán az Európai Parlament. A sok fenyegetés és hisztériakeltés ellenére az Európai Parlament képviselői nem tudták érvényesíteni akaratukat a brüsszeli meghallgatásokon, nem sikerült befolyásolniuk az uniós döntéshozatali folyamatot, s nem tudták elmozdítani a helyükről azokat a biztosjelölteket, akik nem voltak szimpatikusak nekik. Hiába nevezték alkalmatlannak a kulturális és oktatási biztosi poszt betöltésére Navracsics Tibort, a magyar politikus az állampolgársági ügyek kivételével megtarthatja a neki szánt tárcát. Hiába próbálták ellehetetleníteni a korábban pénzügyi vállalatoknak lobbizó Jonathan Hillt, a brit kormány jelöltje lesz a pénzügyi stabilitásért és pénzügyi szolgáltatásokért felelős európai biztos. Hiába kürtölték világgá, hogy Franciaország elhibázott költségvetési politikája miatt francia politikus nem felelhet az Európai Unió gazdaság- és pénzügyi politikájáért, Pierre Moscovici lesz ennek a tárcának a vezetője.
Ahogy az Európai Unió eddigi történetében mindig, most is az erősebb tagállamok döntésének megfelelően, a politikai alkuk eredményeképpen áll fel az Európai Bizottság. Ha tetszik, ha nem, az Európai Parlamentnek ebbe semmilyen beleszólása nem volt.
A meghallgatásoknak nevezett színjáték után az Európai Unió vezetői végre elkezdhetnek foglalkozni azzal, ami igazán fontos: Európa jövőjével és azzal a számtalan problémával, amelyekkel kontinensünk évek óta szembesül, de amelyekre megoldást egyelőre nem sikerült találni. A hamarosan megalakuló Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker ambiciózus programot hirdetett meg, ami nagyjából lefedi azokat a területeket, ahol azonnali cselekvésre van szükség. Az öt pontból álló program szerint munkahelyeket kell teremteni, hiszen a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében, aggasztó méreteket ölt; európai energiauniót kell létrehozni, ami az orosz gázfüggőség és az ukrajnai konfliktus árnyékában fontos feladat; tető alá kell hozni a transzatlanti szabad kereskedelmi övezet megalakulásáról szóló egyezményt, ami remélhetőleg nem azt jelenti, hogy amerikai génmódosított élelmiszerek árasztják el Európát; folytatni kell a monetáris unió reformját, de közben át kell gondolni az eddigi, megszorításokra épülő válságkezelési módszereket, hiszen – véli Juncker teljes joggal – elfogadhatatlan, hogy miközben „a hajótulajdonosok és speukulánsok még gazdagabbá válnak, a nyugdíjasok nem tudnak magukról gondoskodni”. Utolsó pontjában Juncker egy kalap alá veszi a „brit kérdés” megoldását és az európai integráció mélyítését, jelezve, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a brit függetlenségi törekvéseket.
Bármilyen irányba is lép az Európai Bizottság, nem maradhat tovább az önámítás útján, amelyen az unió az utóbbi években haladt. Az EU vezetői a szőnyeg alá söpörték a bevándorlással, a menelkültáradattal kapcsolatos és az azokból fakadó szociális problémákat, a gazdasági válság megoldását a nyilvánvalóan katasztrofális következményekkel járó, megszorításokra épülő, neoliberális tanokat követő gazdaságpolitikában látták, s ma is értetlenül állnak azelőtt, hogy az Oroszország elleni szankciók miért nem tették meg a hatásukat. Mindeközben nem veszik észre, hogy éppenséggel saját döntéseik és a tagállamok belügyeibe való beleszólás idegeníti el leginkább az embereket az európai eszmétől.
Az új Európai Bizottság összetételét lényegében változatlan formában hagyták jóvá, az európai úton azonban változtatni kell.
