Az egyik szerb játékos, mintha csak őszi légyre vadászott volna, lekapta a levegőből a gépet, két albán igyekezett a lobogót megmenteni, ami kisebb dulakodást gerjesztett a felek között. Ezt még mederben lehetett volna tartani, csak éppen szerb szurkolók és biztonságiak is beszálltak a „betétmeccsbe”; ha hihetünk a szemünknek, a küzdőtéren feltűnt a többszörösen szabadságvesztésre ítélt hírhedt szerb vezérszurkoló, a négy éve Genovában az olasz–szerb meccs berekesztését társaival kiprovokáló Ivan Bogdanov is.
Bizonyítva ama megfigyelést, hogy szorongatott helyzetben az ember mindig helyes döntést hoz, a szerb játékosok ekkor már békéltető szerepben igyekeztek fellépni, meghátrálásra késztetve a hívatlan betolakodókat. Végül az albánok, játékosok, edzők, egyéb stábtagok néhány hasba rúgást elszenvedve bemenekültek az öltözőjükbe, s nem vállalták a mérkőzés folytatását, amely így félbeszakadt.
Az incidens rögvest diplomáciai bonyodalomhoz vezetett. Noha a két ország labdarúgó-szövetsége megegyezett abban, hogy a szurkolóik kölcsönösen nem vesznek részt az idegenbeli meccsen, így is akadt albán drukker a lelátón. Orfi Rama, Edi Rama albán miniszterelnök fivére – aki valószínűleg személyesen irányította a drónt. Történt mindez egy héttel az albán kormányfő Szerbiába tervezett hivatalos látogatás előtt, amire hatvannyolc évnyi szilencium után kerülhet ismét sor; s úgy általában az enyhülésnek indult, de Koszovó státusa miatt eredendően feszült albán–szerb kapcsolatok általános közegében.
Provokáció XXI. századi módszerrel. Röviden így jellemezhetjük az esetet. Ám nem a roppant problémás szerb–albán etnikai viszony (amely nem csupán Koszovóra korlátozódik) szálait kívánjuk felgöngyölíteni. Beérnénk azzal, ha legalább a labdarúgás szabályrendszerében eligazodnánk. A gól mindig gól, ha a labda áthalad a gólvonalon, függetlenül attól, hogy ki lövi, miképpen a büntetés tétele is megegyezik ugyanazon vétség esetén.
Vegyük mindjárt a már említett négy évvel ezelőtti olasz–szerb meccset! A szerbek tényleg csak kis túlzással háborús állapotokat idéztek elő Genovában, ám azon felül, hogy a meccs három pontját az olaszok kapták meg, déli szomszédainknak egyetlen hazai mérkőzésüket sem kellett zárt kapuk mögött lejátszaniuk.
Továbbmegyünk. Tegnap némi elégtétellel szemléztük a friss hírt, miszerint az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi eljárást indított a szombati Románia–Magyarország Eb-selejtező miatt – egészen addig, amíg ki nem derült, a szurkolók rasszista indíttatású rigmusai miatt csak a magyar szövetségnek kell majd felelnie, a románon csupán rendezési hiányosságokat kérnek számon.
Valahol ez is provokáció XXI. századi módszerrel.
Mert hát jól tudjuk, a rasszizmus a nyolcadik főbűn, egyesítve magában az eredeti hét minden szörnyűségét. S bizony a magyar nép, amint persze csak jobboldali kormányok regnálása idején a szemére vetik, hajlamos a rasszizmusra. Miközben például a szerbek inkább csak a dicső partizánhagyományoktól képtelenek elszakadni, s bocsánatos bűnként a harcmezőt olykor összekeverik a futballstadionokkal. Ahol olykor nemcsak ellenfelekkel, hanem ellenségekkel is megküzdenek, ráadásként kedd este feltűnt az első drón is. Szép új világ, összekuszált XXI. század.
