Komoly balliberális hölgyek és urak viszik majd a szót ezúttal is, a színvonal tehát garantált. Ne mondja senki, hogy meglepődött, hiszen négy éve szüntelenül Brüsszel étlapján szerepelünk, folyton rajtunk kérődznek. Inkább csak titkon reménykedtünk benne, hátha ráuntak a vegzálásunkra, a Tavares-jelentés lenyugtatta az idegrendszerüket, netán az idei harmadik elsöprő jobboldali választási győzelem észhez térítette őket, s végre – így, sokak szerint a harmadik világégés küszöbén – csak leszállnak rólunk. Nos, nem unták meg, és nem szállnak le.
Sőt, fokozzák a tempót. A keddi plenáris ülés előtt – a gyurcsányista Molnár Csaba és Niedermüller Péter szervezésében – nyilvános meghallgatáson vesézik majd ki a magyarországi sajtószabadság helyzetét. (A deja vu nem véletlen: a Klubrádió ürügyén már párszor összeültek az okosok, és megállapították, gyakorlatilag észak-koreai viszonyok uralkodnak nálunk, szegény ellenzéki sajtó úgy el van hallgattatva, hogy csak félve mer néha „genetikusan alattvalózni”, vesszenorbánozni.) Ez a téma sem új, ellenben régi, de legalább elő lehet venni az egy-két évvel ezelőtti felszólalásokat, le lehet porolni a magyar szocialistáktól kapott sorvezetőket – senkinek sem tűnik majd fel, ha újra felolvassák azokat. Eközben Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított ellenünk, amiért a földtörvényünk miatt hoppon maradnak a – zömében osztrák – zsebszerződők. (Ez frappáns válasz arra a jobbikos kritikára, hogy a jogszabály nem védi a magyar termőföldet.) Hazánk megregulázása időnként olyan vicces jeleneteket is szül, mint amikor Nicolas Sarkozy volt francia elnöknek 2012-ben volt ideje, kedve levelet írni Orbán Viktornak a gall kajajegyekért lobbizva...
Az Egyesült Államok is próbálja szorosabbra fogni a gyeplőt, megrendszabályozni a ficánkoló gyarmatot. Tegnapi hír: megtagadhatják több adóhatósági vezető beutazását, amiért állítólag a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) amerikai érdekeltségű cégeket merészel vizsgálni. Világos az üzenet: a pénzhatalom itteni kirendeltségeinek, ügynökeinek, „civiljeinek” akkor is tilos a körmére nézni, ha adott esetben ellopják az ország teljes aranytartalékát (\'45-ben már megtették), vagy egyebek mellett sörre, cigarettára és kormányellenes tüntetésekre költik a norvég alapból felvett százmilliókat. Nekik valamennyiüknek – bankostul, sukorói Lauderestül, az amerikai ügyvivővel (micsoda véletlen!) a napokban egyeztető Móra Veronikástul – diplomáciai mentességük van, és ha ezt nem fogjuk fel, akkor majd ők felfogatják velünk.
És, persze, a brüsszeli, washingtoni támadások ürügye soha nem a bankok és multik megadóztatása vagy a rezsicsökkentés. Ha erre hivatkoznának, azt odahaza a saját szavazóbázisuk esetleg zokon venné. De a demokrácia, a jogállam és a szabadság leépítése olyan hívószavak, amelyekre az évtizedek óta idomított „euroatlanti” átlagpolgár harap.
Róna Péter közgazdász egy minapi konferencián korunk totalitarizmusának nevezte a neoliberalizmust. S valóban, mit látunk? Totális kontrollt. Meg azt, hogy a szabadság csak a nagyhatalmak jussa, ők szabják meg, a gyengék merre mehetnek, miről bégethetnek. Aki nem a kijelölt úton halad, arra kíméletlen terror vár. Különös, de ennek receptjét (egy tanúvallomás szerint) Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettes fogalmazta meg a legtalálóbban: „Aki nem áll be a sorba, annak el kell vágni a torkát.”
Úgy tűnik, vastag a tokánk.
