Csaknem ezer év telt el azóta, hogy Humbert bíboros a pápa nevében kiátkozta a konstantinápolyi pátriárkát. Azóta jött tatár is, török is, felemelkedtek és összeomlottak világbirodalmak, a két Róma is számtalan alkalommal cserélt gazdát. Össze lehet ezer év után kötni, ami összetartozik? Valóban csak annyi kell, hogy Ferenc pápa és Bartholomaiosz pátriárka kiegyezzen, s újra egységes lesz Krisztus egyháza, amelyért minden hívő imádkozik minden misén ezer éve?
Valószínűleg nem. Ez történelmi, politikai, gazdasági kérdés is. Ezeréves bizalmatlanságot áthidalni olyan gesztusokat, engedményeket követelne meg, amelyekre a vezetők talán hajlandóak lennének, de a hívek kevésbé. Valahogy megszoktuk, hogy lehet élni a másik nélkül. Nincs szükségünk az egységre, elég erősek vagyunk egyedül, az idősebb testvérek nélkül is. Angolok vagyunk, németek, franciák, amerikaiak, olaszok, magyarok. Modernek és felvilágosultak. Ezer éve még jelentett valamit az egyházszakadás, 1453-ban, Konstantinápoly elestekor szintén, de most, 2014-ben apróságnak tűnik, amelyért már nem is nagyon akarunk küzdeni.
Ha gesztusokat teszünk, vagy a pápa a mi nevünkben Mekka felé fejet hajt, az később akár gyümölcsöző is lehet, de vajon szabad-e az iszlám előtt ilyet tenni? Miért nyújtsuk ki mi a kezünket feléjük, mikor ők semmilyen hasonló lépést nem tesznek, sőt randalíroznak az utcáinkon, s emberek fejét vágják le az iraki sivatagban? Tele vagyunk téveszmékkel az iszlám világgal és az ortodox keresztények kultúrájával kapcsolatban, s azt hisszük, a liberalizmus megoldja a problémákat. Egy anglikán püspök azt indítványozta, hogy Károly herceg koronázásán olvassanak fel a Koránból, minthogy a modern Nagy-Britanniában már mások a viszonyok, mint II. Erzsébet 1953-as trónra lépésekor. Biztosan így van, Károly herceg maga is beszélt arról, hogy nemcsak katolikus, de mozlim, hindu és zoroasztriánus leendő alattvalói ugyanolyan értékkel bírnak a szemében, mint anglikán testvérei, akiknek védelmére egyébként felesküszik, amikor megkoronázzák. De ez nem gesztus, csak egyszerű butaság, amely elárulja, hogy a hitet és a vallást csak külsőségeiben, politikai célból vizsgálja Lord Harries of Pentregarth. Ha nem vagyunk tisztában saját értékeinkkel, kultúránkkal, képességeinkkel, addig nyitni sem tudunk mások felé.
Amíg nem értjük meg se a mozlimokat, se az óhitű keresztényeket, addig úgyse fogjuk érezni a gesztusok jelentőségét, addig politikának fogjuk fel a párbeszédet. Ebben az esetben pedig a tárgyalások olyanok, mint a palesztinok és az izraeliek között, feszültek, bizalmatlanság van mindkét oldalon, s az eredményeket is addig lehet csűrni-csavarni, amíg a szavak épp az ellenkezőjüket jelentik. Persze valójában sose értettük őket, s ők se minket. Ezer éve sem és ma sem. Ez sajnálatos, rengeteg háborút vívtunk emiatt, no meg az ebből fakadó érdekkülönbségek miatt, egész országok váltak pusztasággá a vallási-kulturális alapú, de gazdasági okokból kitört hadakozások miatt, de nem szabad feladni a reményt, törekedni kell arra, hogy stabil alapról tudjunk kezet nyújtani. Ferenc pápa fejet hajtott Mekka felé a Kék mecsetben, s testvéri, közös misét tartott Bertalan pátriárkával. Az út kezdete.
