Mivel képzelgéseinkben mi szabjuk meg az események irányát, határozzunk úgy, hogy nem fizetünk túl sok adót. Valamennyit persze fizetünk, mert nekünk – és ezt mindenkinek elmondjuk – nagyon fontos a közteherviselés s a szegényebb régiók felemelkedése. Mert világos előttünk, hogy a tömegek jóléte elengedhetetlen a kellő mértékű fogyasztáshoz, magyarul ahhoz, hogy mindenki megvásárolhassa álombeli cégünk remekbe szabott tömegáruját. A mi multivállalatunk ugyanis figyel a vevőkre, a fejletlen helyeken pedig a fröccsöntött termékek elterjesztésével mutatja be, milyen csodás is a modernitás, a fejlődés. Bár szociálisan érzékeny cégvezetők vagyunk, azt azért tudjuk, melyik ország szedi a legalacsonyabb adót, hol kell létrehoznunk különféle leánycégeinket. Onnantól pedig már csordogálhatnak a milliók és a milliárdok.
A világmárkák gyártói gyakran reklámozzák termékeiket azzal a szlogennel: az álom valósággá válik. Az utóbbi idők külföldi eseményei is mintha ezt bizonyítanák, azzal az apró különbséggel, hogy a jövedelmek mozgatásának a képzelet sem igen szabhat határt. A minap például szó szerint elborította a nemzetközi sajtót a hír, hogy 2002 és 2010 között több száz multicég kötött titkos adóegyezményt egy miniállam hatóságával. Az országot azonban nem a Karib-tengeren és nem is Ázsiában kell keresni, hanem éppen Nyugat-Európa közepén. Luxemburg – merthogy erről az államról van szó – szigorú uniós vizsgálatra számíthat, olyannyira, hogy a procedúra már zajlik is. Igaz, a brüsszeli bizottság versenyjogi szempontból közelít a multik adómegállapodásaihoz, s az EU bürokratái – a beszámolók szerint – hiszik is, hogy eljárásuk ilyen alapokon sikerre vezethet. A brüsszeli álláspont szerint az sem zavaró, hogy jelenleg éppen az a Jean-Claude Juncker tölti be a vizsgálódó Európai Bizottság elnöki tisztét, aki korábban Luxemburg miniszterelnöke volt. A pártatlan elemzés tehát kezdetét vette, s kár is lenne kételkedni a megnyugtató lezárásban, az igazság érvényesülésében.
Egy aprócska, bizonytalanságot ébresztő tényező azonban mégiscsak akad. A luxemburgi adómegállapodásokról szóló közlés ugyanis – egészen pontosan – 28 ezer oldalnyi kiszivárgott irat alapján kapott szárnya. Valakinek érdekében állna ilyen tudást kiszivárogtatni, s nem mellesleg hírbe hozni egy uniós országot és óriásvállalatok százait? A világ egyes vezető államai és cégei valóban folyamatos harcban állnak egymással, csak immár nem kézifegyverek és rakéták fejlesztésével töltik idejüket, hanem adó- és pénzügyi adatokat gyűjtögetnek a konkurenciáról? Bizonyosnak nagyjából annyi tetszik, hogy akár nagy multicég is összeomolhat, ha utóbb valahogy igazolódik az esetleges manipulációról szóló állítás, jelentkező pedig mindig akad, hogy betöltse a piaci űrt.
Rólunk, fogyasztókról persze most sem esik szó. Nekünk a dollármilliók és az eurómilliárdok világában nem osztanak lapot. Mi a multiktól, a pénzügyi hatalmasságoktól jórészt csak a külföldi zöldséget, a tegező reklámot és a tudatlanságunkra folyton-folyvást rávilágító, feddő kioktatást kapjuk. Álmodozni persze lehet: bárki szabadon bízhat abban, hogy a nagyokat idővel ugyanúgy nyakon csípik, mint a kisebb szereplőket.
