Akik másra számítottak, nyilván csalódottan fogadták a hírt a kormány és a bankszövetség megállapodásáról. Akik pedig rendszeresen fogást keresnek a kabineten, most újabb muníciót kaptak a támadásokhoz. Az igaz, a Fidesz politikusai közül korábban többen tettek arra utalást, hogy a piacinál kedvezőbb áron tennék lehetővé a devizahitelek kiváltását. Jelezték azonban azt is, ebben a kérdésben csak akkor dönthetnek, ha rendelkezésre állnak a pontos számok. Most többen azzal vádolhatják a kormányt, hogy engedett a fokozódó külső nyomásnak, és fontos csatát adott fel a gazdasági szabadságharcában. Találgatni lehet, de az biztos, hogy az Orbán-kormány politikája nem a meghátrálásról szólt az elmúlt években. A kabinet rendre megvalósította azokat a céljait, amelyek kellő társadalmi támogatást élveztek.
Elég csak a végtörlesztésre gondolni, amely óriási vihart kavart a bankok és a nemzetközi szervezetek körében. A devizahitelek rendezésénél azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a Kúria júniusi jogegységi határozatát. Abban az szerepel, hogy fő szabály szerint az árfolyamkockázatot az ügyfelek viselik. Azaz: a kormány nem kapott egyértelmű felhatalmazást arra, hogy a felvételkori vagy a piacinál kedvezményesebb áron, és a bankok költségére kezdeményezze a devizakölcsönök átváltását. Ezen a téren nem nyílt szélesre a cselekvés kapuja, ellentétben az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások ügyével. Utóbbi kettő esetében indulhatott meg a bankok elszámoltatása.
Másfelől a kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy nem terhelhetők a pénzintézetek sem a végtelenségig. Az elszámoltatás így is mintegy 900-1000 milliárd forintjába kerül a bankrendszernek. Esetleg felvetődhetett, ha mégis kedvezményes árfolyamon adnak lehetőséget a forintosításra, és ennek költségét a pénzintézetek viselik, akkor csökkenthetik a bankadó mértékét. Ez esetben azonban a költségvetésen nyílna lyuk.
Adódik a kérdés: a fentiek fényében hogyan változik az adósok helyzete? Várhatóan februárban lezajlik az elszámoltatás, így az átlagos devizakölcsönnel rendelkező ügyfeleknek ötödével csökken a tőketartozásuk. A havi törlesztetés pedig a jelenlegihez képest negyedével kerül majd kevesebbe. Az sem mellékes, hogy a devizahitelek kamatszintje akkora lesz, mint a szerződéskötéskor. Az elszámolás minden lakossági devizakölcsönt érint, köztük azokat is, amelyeket az elmúlt öt évben zártak le. A forintosítással azonban csak a jelzáloghitelesek élhetnek, akár lakáscélú, akár szabad felhasználású kölcsönt vettek fel.
Nem mellékes szál a történetben, hogy a forintosítás elvileg nem kötelező, bár az ígéretek szerint lesznek feltételei a devizahitel megtartásának, a kabinet ugyanis igyekszik az érintetteket az átváltás irányba terelni. Garantálható, hogy a kormány emiatt is kap majd hideget-meleget, ráadásul aki nem akar váltani, annak mindössze harminc napja lesz, hogy ezt jelezze. Ezzel együtt most azok is elkezdhetnek erősen spekulálni, akik eddig nem tették meg. Senki nem tudja, hogy például három év múlva háromszáz vagy kétszáz forintot kell-e fizetni egy svájci frankért. Aki él a lehetőséggel, az realizálja azt a veszteségét, amelyre nem adott megoldást az elszámoltatás. Megszabadul azonban az árfolyamkockázatától, és bízhat abban, hogy a jövő évtől induló úgynevezett fair bankrendszer keretében átlátható és kiszámítható konstrukcióban törlesztheti a hitelét.
