2007. január 12-ig több mint 170 feljelentés érkezett a Fővárosi Ügyészséghez a rendőri bántalmazások miatt. Nagy nehezen 2007. április végéig mindösszesen hat rendőr ellen emeltek vádat. Megingott az emberek hite a demokrácia rendőrségében, a nevetségesen enyhe bírói ítéletek nyomán az ügyészségben, és mindenekelőtt a baloldalban azt illetően, hogy képes egy országot fegyveres erőszak nélkül irányítani. Az elégedetlenség és a felháborodás átsöpört az országon. Ebben a puskaporos levegőben Holdról jött üzenetként hatott a Mazsihisz közleménye 2007. március 8-án: „Ha kedveli a nyugalmat, ha szereti a biztonságot, ha elege van a zsidózásból és a nyilasokból, töltse nemzeti ünnepünket külföldön” – így szólt a tanács.
Feldmájer Péter azon melegében nyilatkozott a Reutersnek és az MTI-nek is, miszerint rég volt „ennyire intenzív az antiszemitizmus Magyarországon”, hangsúlyozva, hogy az ominózus cikk „kifejezte a zsidóság lelkiállapotát”, vagyis a javaslat március 15-én külföldi wellnessre a zsidó honfitársaknak szólt. A Mazsihisznek kényelmesebb volt antiszemitázni egyet a külföldnek, mintsem szembenéznie azzal, hogy a Gyurcsány-kormány megbukott, csak nem képes lemondani.
Az emberek kezdtek a Mazsihiszre kritikusabb szemmel nézni. S jöttek a botrányok. Átvilágítások, pénzügyi kalamajkák, eltűnt bizonylatok, s ami ezzel jár, választási, személyi kérdések élesre fenve. Korábban a Mazsihisz belső ügyeiről az állampolgárok zöme túl sokat nem tudott, nézeteltéréseik falakon belül maradtak. A nyilvános tér sűrűsödő igénybevétele nyomán a távolságtartó tiszteletet sokakban a szkepszis váltotta föl. Mind többen gondolták úgy, hogy nem elég akkor hangsúlyozni az összetartozást, ha állami milliárdokkal újjá kellene építeni néhány romos zsinagógát, aztán március 15. előtt irány a Kanári-szigetek.
Idén a Mazsihisz bojkottálni akarta az állami holokauszt-megemlékezéseket. Amiben van valami szomorúan komikus: hogy zsidók nélkül kellene tisztelegnünk a zsidóság tragikus sorsa előtt, miközben ők bojkottálják az önmagukra való emlékezést.
A Heisler András kezdeményezte 300 oldalas átvilágítás a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz gazdálkodásáról lavinát indított el. Zoltai Gusztávnak le kellett mondania. A jelenlegi ügyvezető igazgató, a színes múltú Schwezoff Dávid (transzvesztita showman, katolikus, majd zsidó kántor stb.) Heti Válasznak adott interjújából kiderül, hogy az ellen a Heisler András ellen használja fel az átvilágítási anyagot, aki a vizsgálatot megrendelte. Több száz milliós sikkasztás a vád. Schwezoff a tekintélyes Schweitzer József főrabbi levelében a rá vonatkozó kínos mondatokat azzal érvénytelenítené, hogy „a főrabbi nevével... visszaéltek”. Magyarul: hamisították a levelet. Tényleg? De ha ez így van, Schweitzer vajon miért nem tiltakozik?
Schwezoff felívelő pályája – a napokban erősítették meg hitközségi ügyvezetői tisztségében – a Mazsihisz lefelé ívelését jelenti. Ugyan kiben kelt bizalmat egy ennyire zavaros személyiség? Vagy annyira jó a Mazsihisz, hogy náluk ez már nem is számít?
