A szent anyaság

„Nincs még egy ország, melynek a gyermek annyit jelentene, mint Magyarországnak. A gyermek, melyet elsikkasztanak a szerelemből, elfonnyaszt a nyomor.”

Egy gyönyörű hitű asszony-írás tegnap, a Budapesti Naplóban, az anyaság megváltó jogaiért harcol. A szent háborút nálunk a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségében egy bátor előadás üzente meg. Ezt az előadást a buzgó Rosenberg Auguszta, a Szövetség alelnöke tartotta Az anyaság védelme és biztosítása címmel. Így van ez jól: törvényhozásunk hiú, léha, tudatlan, éhes és szívtelen férfiak gyülekezete. Így van ez jól: gondolatok termelésében és bátorságban csak hadd nőjenek a mai parlamentáriusok fejére az asszonyok is. Csak sokáig késsék még az új népparlament, még a politikus csizmadiákat se fogja érdekelni a mai parlament ügye-baja. Egyelőre még szétszórt csoportokban, de már lázasan szervezkedik ez a szegény magyar társadalom. Ha már törvényeket az ő számára nem csinálnak, de illúziókat teremt legalább a maga árva életének.

Az anyaság védelme és biztosítása egyszerű, emberi, talán éppen ezért forradalmi gondolat. [ ] A francia commune-nek volt ideje arra, hogy az áldott és lebetegedett asszony sorsáról gondoskodjék. Valaha s valahányszor egy-egy társadalomnak megtisztuló kedve támadt, áhítatosan a gyermek felé, az ő jövője felé fordult.

Nincs még egy ország, melynek a gyermek annyit jelentene, mint Magyarországnak. A gyermek, melyet elsikkasztanak a szerelemből, elfonnyaszt a nyomor. A gyermek, akit elragad az ezerkarú Halál, mivel közegészségünk állapota olyan, mint India legeldugottabb provinciáié. A gyermek, akit a kivándorolt magyar asszony Amerika számára szül meg. A gyermek, aki kicserélne egy erős nemzedékkel bennünket, ma élő, gyáva, haszontalan magyarokat.

Rosenberg Auguszta törvényhozásilag kívánná biztosítani az anyajelölteket az anyaságra. Tizennyolc éves korától kezdve negyvenöt éves koráig mindenféle munkásnő kötelezetten biztosítva volna. Önkéntes biztosításhoz volna joguk azoknak a nőknek, akiknek a jövedelme férjükével együtt sem haladja meg a háromezer koronát. A terhes és gyermekágyas nőt legalább nyolchetes munkatilalom óvná. Ez időre szükség szerint orvosi kezelés, ápolás, segély, táplálás illetné meg az anyát. Az állam egy nagy anyaság-biztosítási pénztárt szervezne, s ezt a pénztárt az állami hozzájáruláson, a biztosítottak és munkaadók befizetésein kívül más források is táplálnák. Az agglegény-adó, melyet minden harminc éven felüli s háromezer koronánál több jövedelmű nőtlen férfiú fizetne s az ötezer koronánál több jövedelmű gyermektelen család szintén. Üdülő házak, anya-házak, napközi csecsemő-menhelyek még ennek a hatalmas és gyöngéd törvénytervnek a részletei.

Hebehurgya s ideákkal túlontúl tömött ember talán gyorsan kisüti, hogy ilyen törvény aláásná a házasságot. Az anyaság gondmentesítése valóban mintha házasság-ellenes kitalálás volna. De tessék még egyszer átgondolni e tervet: ha feministák gondolták is ki, valóságos megerősítése a házasság-intézménynek. Még a házasság-ellenes társadalmi iskola se tud egyelőre bölcsebbet: biztosabbá és gyermekbővebbé tenni a házasságot.

Franciaországban most egy új, gyönge vigasztalású filozófia lopózik be még a bulvárlapok sorai közé is. Az tudniillik, hogy a modern társadalomnak nem kell kétségbeesnie, ha kevés gyermek születik. Gyorsabban készül így az igazságosabb társadalom megszületése. És nemcsak sok nyomorúságot hárítunk így el, de az emberi szépség és egészség sem rongyolódik tovább. Ami bajt a kicsi szaporaság okoz, az mind csak átmeneti baj.

Talán Franciaország nem fog lakolni azért, ha muszájból elhiszi ezt az embertelen filozófiát. De ne feledjük el, hogy Franciaország már volt Európa legtúlnépesebb országa. Ma pedig anyagilag a legvidámabbul független s a legtipikusabban előrefejlődött ország. De nekünk, Magyarországon, egyelőre s mindenekelőtt gyermekre, sok gyermekre van szükségünk. Ez az egyetlen termelésünk, melybe Bécs nem szólhat bele. Ha lesz Magyarországnak népparlamentje, törvény lesz abból, amitől ma még csak lelkes asszonynépség feje fő. Magyarország számára ez az erőt, a különb társadalmat, a produkciót és – Magyarországot jelenti.

Budapesti Napló, 1908. január 9.