Éhségvita

Az utóbbi hetekben a baloldali politikusok és az őket kiszolgáló média egyik kedvenc témájává emelkedett a gyermekszegénység kérdése.

Szanyi Tibor szokásos buldózerstílusban előadott kirohanása, amely szerint az MSZP legfontosabb célkitűzése, hogy „magyar földön magyar ember, magyar gyermek nem éhezhet”, akár szíven is találhatna bárkit, ha nem egy olyan párt uniós szószószólójának a szájából hangzana el, amely nyolc éven keresztül nem tett mást, mint megoldás és munkalehetőség helyett pár ezer forintos segélyekkel tömte be a nélkülözők száját. Úgy tesz az ellenzék, mintha a mélyszegénység 2010-ben jelent volna meg Magyarországon.

A múlt héten aztán napvilágot látott a Központi Statisztikai Hivatal szegénységről szóló jelentése, amely tételesen megcáfolta az utóbbi hetek híradásait. Érthetetlen, hogy a szokásosan minden év szeptemberében publikált jelentésre idén miért kellett novemberig várni, átlagon felüli publicitást kínálva azoknak a „civil jelentéseknek”, amelyek a KSH reprezentatív adataival szemben a gyermekszegénység súlyosbodásáról szóltak. Most végre itt a cáfolat, kérdés azonban, hogy hónapokig tartó negatív sajtóoffenzíva után vajon hány emberben tudatosult, hogy az eddig hallottakkal szemben mégsem nőtt a szegénység Magyarországon.

A KSH adatai szerint a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya 2013-ban együttesen 31,1 százalékot ért el, ami 2,4 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Tény, hogy a szegénység legnagyobb arányban a gyermekeket sújtja, ez azonban hosszú évek óta így van, és a tendencia javuló. Tavaly a csonka családokat leszámítva valamennyi gyermekes háztartás helyzete javult: a kétgyermekesek esetében például egy év alatt 27,8-ról 24,5 százalékra mérséklődött a szegénységi kockázatnak kitettek aránya, míg a három- vagy többgyermekes családok esetében csaknem öt százalékkal csökkent ez a mutató.

Aki számba veszi az elmúlt évek családbarát intézkedéseit, nem hihet a katasztrófát harsogóknak: a családi adókedvezmény gyermekenként tízezer, három gyermeknél százezer forinttal hagy többet a családok zsebében. A gyed extrának köszönhetően a gyermek egyéves kora után munkába álló édesanyáknak fizetésük mellett továbbra is jár a gyed, akár százezer forinttal is növelve így a család bevételét, három év alatti testvérek esetén pedig ma már duplaellátás jár. Számtalan olyan intézkedés is javítja a nehéz sorsú gyermekek helyzetét, amelyeket nem mérnek a különböző statisztikai mutatók, sokszor azonban éppen ezek jelentik a valódi segítséget.

A szülők egy része ugyanis a pénzt nem mindig kenyérre költi, de ha a gyermek fűtött szobát, tiszta ruhát és meleg ételt kap, azt nem veheti el tőle senki. Ma már több mint száz Biztos Kezdet Gyerekház karolja fel a hátrányos helyzetű, öt év alatti kisgyermekeket. A kicsik itt enni kapnak és tisztálkodhatnak, emellett pedig olyan fejlesztésben részesülnek, amelynek köszönhetően nem kezdik az óvodát behozhatatlan hátrányokkal. A nehéz sorsú iskolásokat délutánonként és a tanítási szünetekben is segítik a tanodákban.

A helyzet tehát – minden ellenkező híreszteléssel szemben – ha lassan is, de javul. A cél azonban továbbra sem lehet más, csak a gyermekszegénység felszámolása. És amíg Magyarországon megtörténhet, hogy akár egyetlen gyermek is éhezik, addig elfogadhatatlan minden politikusi sztárallűr: milliós karóra, kacsalábon forgó luxusvilla vagy fényűző, milliókat felemésztő vadászat, utazás. Nem jogilag, erkölcsileg.