A bejelentésre esett a rubel árfolyama, pedig már éppen kezdett kicsit megkapaszkodni, amikor jött az Amerika-barát szaúdiak verbális támadása, nehogy biztonságban érezze magát az orosz lakosság, amíg a világ másik fele ünnepel. A helyzet kezd kísértetiesen hasonlítani az 1998-as orosz pénzügyi válságra, amelyre – tanulságos – egész Európa ráfizetett. Most ugyan sokkal stabilabb lábakon áll az orosz gazdaság, kevesebb az ország adóssága és szilárd a politikai vezetése, ám a rubel gyors elértéktelenedése, az állampapírhozamok drasztikus emelkedése, az infláció elszabadulása, a tőzsde zuhanása és a bankcsődök ugyanúgy megviselik az oroszokat – és kisebb mértékben kereskedelmi partnereiket. Moszkvának akkor a Nemzetközi Valutaalaphoz kellett segítségért fordulnia, mert a válság mélypontján az olaj hordónkénti ára már tíz dollár alá csökkent, és a bankok egy része fizetésképtelenné vált.
A helyzet most ennél rosszabb: az 1998-as mélyrepülést az ázsiai valutaválság indította el, amely viszonylag hamar rendeződött, most azonban egy globális konfliktus áll a pénzügyi nyomás hátterében. Eljutottunk egy olyan pontra, ahonnan az Ukrajna megmentésére hivatkozó Egyesült Államok és az EU, valamint az Ukrajnában élő oroszok biztonságával érvelő Oroszország is nehezen képes meghátrálni. Márpedig a kiegyezés az egyetlen járható út, mert a konfliktus folytatódása nemcsak Moszkvát, hanem Európát is gyengíti.
Kelet-Közép-Európa és Magyarország pedig akaratán kívül ütközőzónába került, és a veszteségek minimalizálása érdekében az óvatos, megfontolt, szövetségeseket kereső politikának ma nincs alternatívája. Az ukrán krízis kezdete óta gyengült a forint, és a csődbe ment Ukrajna közelsége negatívan hat a kelet-közép-európai régió országainak megítélésére, az állampapírok iránti keresletre és a külföldiek beruházási kedvére. Ilyen helyzetben csak a költségvetési fegyelem és az államadósság csökkentése lehet a helyes válasz, és nem az unió miatt, hanem mert ez az ország jól felfogott érdeke. Soros György 1998-ban előre ivott az orosz medve bőrére, amikor azt mondta, a „válság eljutott a végső fázisba”. Nem lett igaza.
Az oroszok most kétségtelenül meggyengültek, de vannak tartalékaik, és nagyhatalomnak számító szövetségeseik. Jól vizsgázott a BRIC-csoport (Brazília, Oroszország, India és Kína), különösen Kína, amelynek 4000 kilométernyi oka van a barátságra: ilyen hosszú ugyanis a Szibéria ereje nevű orosz–kínai gázvezeték.
És bár az orosz költségvetést megszorítócsomagokkal kell majd ráncba szedni, amíg Putyin ügyesen játszik a nemzeti kártyával, addig a lakosság bizalmát nem veszti el.
Kérdés, meddig tart még ez a játszma, mikor lesz az a pont, amikor Amerikának elég gyenge lesz Oroszország és hajlandó kiegyezni – vagy az EU csap az asztalra, és elkezdi végre saját érdekeit képviselni.
