Az elmúlt hetek történéseit figyelve mintha a szemünk előtt elevenednének meg ennek a „felforgatókönyvnek” a sorai. „Amit valóságnak észlelnek, az azzá válik.” Így van ez a korrupcióval is: annyit emlegetik, hogy a végén mindenki „valóságnak észleli”, és elhiszi, soha nem volt ilyen súlyos a helyzet. Sokan feledékenyek, már nem emlékeznek a nokiás és whiskysdobozokra, a Zuschlag- és a Weiszenberger-ügyre, Wieszt Jánosra, az erzsébetvárosi és terézvárosi ingatlanpanamákra, a gyurcsányi lízingtrükkökre, a sukorói kaszinóbotrányra, a moszkvai ingatlansvindlire, Benedek Fülöpre és társaira. Hogy ki volt Tocsik Márta, jobb meg sem kérdezni tőlük, de talán sokan már a külföldön „bankoló” Simon Gábor esetét sem bírják fölidézni. Hiábavaló lenne az áfacsalási botrány egyik kulcsfigurájának, Dömény Zoltánnak a naplójából idézni, aki elárulta: a lopott milliárdok egy része az MSZP pártkasszájába vándorolt. Egyik fülükön be, a másikon ki.
Mindeközben 2010 óta egyetlen valamirevaló kormányzati politikust, tisztségviselőt sem sikerült korrupció közepette nyakon csípni, gyanúsítás, vádemelés sem történt, mégis soha nem látott korrupció dühöng – legalábbis ezt sugallják az Alinsky-féle felforgatókönyv külföldi és hazai végrehajtói. Meg persze azt is – és ez überel minden más összeesküvés-elméletet –, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és az összes többi hatóság összehangoltan, szánt szándékkal, a miniszterelnök által kézi vezérelve minden kormányzati ügyet eltussol.
Aki az érzelmekre akar hatni, annak szükségtelenek az észérvek. Nem kell hozzá konkrét korrupciós ügy, hogy pattanásig feszítsék a különböző okokból egyébként is dühös emberek idegeit. André Goodfriend ideiglenes amerikai ügyvivő éppen tegnap ismerte el a Heti Válasznak, hogy a külügyi tárcának átadott kétoldalas „korrupciós jelentés” nem bizonyíték. Ezt a Demokratikus Koalíción kívül eddig is mindenki pontosan tudta, hiszen a minisztérium honlapjára fölkerült a „fecni”, láthattuk benne „nyüzsögni” a konkrétumokat. A legnyüzsgőbb konkrétum Horváth András hajdani adóhivatali munkatárs (és adótitok-letöltő) lett volna, akire az ügyvivő nem először (s vélhetőleg nem utoljára) hivatkozik, ám ő időközben egy interjúban már beismerte, nincsenek konkrét bizonyítékai, csak hallott ezt-azt. Erre mondják a titkosszolgálatoknál: dekonspirálta magát. Ám Goodfriend elég dörzsölt hozzá, hogy ne védje a védhetetlent. Amit korábban maga is bizonyítéknak állított be, az most már csak „emlékeztető”. Viszont – siklott arrébb angolna módjára – a valódi bizonyítékokat ők átadták a magyar kormánynak, becsszó. A kormány ezt tegnap cáfolta. De ez az ellenzéket nem fogja zavarni.
„Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására” – írja Saul Alinsky. És lám, tegnap újabb „korrupcióellenes” tüntetés volt a Kossuth téren, és továbbiakat ígérnek. E sorok írásakor még nem hajítottak be egyetlen klaviatúrát sem a Parlamentbe, a rendőröket sem taszigálták, ám az Alinsky-kotta arra utal, bármi megtörténhet. De csak addig, amíg övék az utca.
