Ő bizony nem fog római módon élni, vagy ha igen, akkor csak mimikriből. A világ multikulturalizmusban hívő, felületesebb része azt hiszi, hogy ha egy arab, török vagy pakisztáni gyökerű ember elég hosszú ideig él a fejlett Nyugat valamelyik országában, amelytől még az állampolgárságot is megkapta, akkor azt úgy lehet venni, hogy ha Londonban él, szinte brit, ha Párizsban, szinte francia. S hogy az állampolgárság elnyerésével egy nyisszantással elvágta a gyökereit.
Hát nem vágta el.
Emlékezzünk a 2005-ös, londoni metróban történt merényletre! A négy terrorista közül három pakisztáni volt, és olyan érzés volt hallgatni a naiv londoniakat, miszerint senki sem gondolta volna róluk, hogy robbantani fognak, mint amikor a Natascha Campuscht megerőszakoló és nyolc évig fogva tartó Wolfgang Priklopilról olvastuk, hogy ő sem volt gyanús az osztrákoknak.
Vajon mi kellene ahhoz, hogy a liberálisok végre lelkiismeretük tükrébe tekintsenek, és elismerjék, hogy sem nyugtató, sem felháborodó szavuknak nincs erkölcsi súlya, mert fogalmuk sincs róla, mi működtet egy embert? Nem akarnak róla tudomást venni, hogy nincs a világon ember, akinek ne lenne köze népéhez, és az országhoz, ahol született. Ahol szülei, rokonai élnek, ahol ősei meghaltak. Szeretnék látni egy statisztikát arról, hogy 2001-ig visszamenőleg a merénylők szűkebb és tágabb családjában hányan haltak meg erőszakos halállal, hányat gázolt halálra valamely nyugati nagyhatalom demokráciaexpressze.
Leszögezem, hogy nagyon sajnálom a meghalt karikaturistákat és kollégáikat. Feltűnő, hogy a legyilkoltak között négyen kifejezetten idősek voltak (volt köztük 68, 73, 76 és 80 éves), akik, meglehet ’68 mézét érezték a szájukban, amikor gyilkos humorú rajzaikat a gyilkos fenyegetések ellenére is papírra vetették. Bizonyára nem is érezték, hogy el vannak jegyezve a halállal. A szerkesztőségben egy asztal alá bújt nő, aki megúszta a mészárlást, azt mondta a rendőröknek, hogy a lövések hallatán ő petárdákra gyanakodott. A World Trade Center összeomlásakor is volt, aki úgy érezte, filmforgatáson van. Ezekből a reakciókból sejteni lehet, micsoda méretekben folyik a butítás és a megtévesztés, amely megakadályozza, hogy veszélyeztetett emberekben kialakuljon egy egészséges védekezési ösztön a terroristák ellen. Franciaországban három kisebb támadás ért mozlim célpontokat (mindegyik mecset közelében történt), de a hatóságok „nem látnak semmi összefüggést” a párizsi merénylettel. Megint egy tabu gondolkodás helyett! Miközben Párizsban túszdráma zajlik: egy kóserboltban túszokat tart fogva az a merénylő, aki tegnapelőtt már agyonlőtt egy rendőrnőt. Tegnap két embert lelőtt, és követelte, hogy a véreskezű Kouachi testvérek szabadon elvonulhassanak. Szeretném, ha a multikulti véleményterroristák megismételnék tegnapi álláspontjukat, miszerint ennek sincs köze a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárláshoz. Hogy csak úgy vannak ezek a dolgok, mert gonoszak az emberek, rasszisták, idegengyűlölők, bevándorlásellenesek. Felfoghatatlan, hogy egyes liberális észlények még mindig azért aggódnak, hogy most majd felerősödik a bevándorlásellenes hangulat.
Bizony fel fog. És a legközelebbi franciaországi választásokon, erre mérget vehetünk, az a párt lesz a legeredményesebb, amelyik ennek a felerősödésnek a decibelfokát képes érzékelni.
