Elszabadult árfolyamok

Felrobbantotta tegnap a pénzpiacokat a svájci jegybank.

Szabó Anna
2015. 01. 15. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A frank megtáltosodásának valódi okai globális jellegűek, és magukban hordozzák a pénzpiacokat érintő jelenlegi kockázatok összességét. A világ tőzsdéit alaposan megrázta a bejelentés. „Cunamival sokkolja a piacokat a svájci nemzeti bank”; „Svájc csapdába ejtette a globális gazdaságot; „Az egekben a frank a plafon eltörlése után” – íme néhány cím a nemzetközi hírügynökségektől.

A svájci fizetőeszközt mindig is menekülődevizaként tartották számon, válságok esetén tartotta az értékét, ezért 2008-ban is rengeteg befektető választotta biztonságos megtakarításként. A kereslet-kínálat törvénye értelmében ekkor a frank felértékelődött, a svájci nemzeti bank ezért a leghatásosabb fegyvert használta: az euróval szemben árfolyamküszöböt vezetett be, negatív (!) kamatlábat alkalmazott (a betét összege kisebb kivételkor, mint a lekötéskor), és folyamatosan beavatkozott a frank gyengítése érdekében. Tette mindezt a svájci ipar és export védelmében, amely mára – legalábbis a jegybank szerint – elég ütésálló ahhoz, hogy egy versenyképességét rontó árfolyamot is elviseljen. A döntés helyességét majd az idő eldönti, egy biztos: a kelet-közép-európai államok közül Magyarország a legérintettebbek közé tartozik. A tegnapi sokk – a forint 55 egységet zuhant a frank ellenében – kijózanítóan hatott. Hogyan lehetséges, hogy egy szuverén állam ilyen mértékben függ egy másik ország valutájától?

Adott közel 900 ezer devizahitel-szerződés, amely nemcsak a lakosságot, hanem vállalatokat és településeket is érint. Nem vitatva a hitelfelvevők felelősségét, a 2004–2009 közötti időszakban senki nem vállalta a devizahitelezés korlátozását. Sem a pénzügyminisztérium, sem a pénzügyi felügyeletek, sem a bankszövetség, sem a jegybank. Pedig náluk ott álltak hegyekben az összesített számok a devizaalapú hitelekről. Legkésőbb 2007 első felében be kellett volna húzni a kéziféket. Senki sem tette. Leadtak ugyan figyelmeztető lövéseket (például Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke), de süket fülekre találtak.

A több ezer milliárdos probléma megoldása 2010-ben a polgári kabinetre hárult, amely a végtörlesztéssel és az árfolyamgáttal az első körben közel 400 ezer családon segített. A frank árfolyamának tegnapi elszabadulása azokat igazolta, akik ragaszkodtak a fennmaradt szerződések minél gyorsabb forintosításhoz. A 256 forintos frankárfolyamon átváltott kölcsönnel rendelkező több százezer egykori (!) frankhitelesnek ma már mindegy, hol áll a kurzus. Megszabadultak a kockázattól. Akik azonban kimaradtak a forintosításból, most szorult helyzetbe kerültek: ők a devizaalapú autóhitellel, személyi kölcsönnel és vállalkozói hitellel rendelkezők. Hogy a közel 380 ezer szerződő féllel mi lesz, ma nehéz megjósolni.

Egy azonban biztos: akik ilyen végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe sodorták az országot, büntetlenek maradtak. Most csak abban reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb elül a piaci pánik, és a valós értékéhez közelít a frank.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.