A hivatal tehát megvan, már csak a honvédségi beszerzések hiányoznak. Ha majd lesznek ilyenek, akkor azok viszont egészen biztosan zökkenőmentesek lesznek.
Erre szükség is lehet, hiszen a szomszédunkban, Ukrajnában gyakorlatilag háború dúl a helyi hadsereg és az „orosz szakadároknak” mondott erők között. Az ottani állapotokra jellemző, hogy az egymást érő rakétatámadásokról azt sem tudni, hogy pontosan hány áldozatuk lehet. Amikor gránáttalálat ért egy buszmegállót a kelet-ukrajnai Doneckben, a szakadárok hatósága először nyolc halottról és három sebesültről számolt be, miközben a BBC tizenhárom halottról írt.
Miközben a határunkhoz közel ekkora a káosz, a Magyar Honvédség egyik napról a másikra tengődik. Hiányzik a komoly légi támogatást nyújtó katonai helikopterflotta, gyakorlatilag megszűnt a tüzérség, elavultak a katonai szállító repülőgépeink, a páncélozott harci járművek egy része is hagy kívánnivalót maga után, a legjobb katonáink közül pedig több százan Afganisztánban, illetve Koszovóban teljesítenek szolgálatot. A honvédség állományában ráadásul mintegy ötezer fős a létszámhiány, köszönhetően a nevetségesen alacsony fizetéseknek. Nem véletlen, hogy a miniszter az idei év legnagyobb feladatának az illetményemeléssel összekötött katonai életpályamodell bevezetését nevezte, és azt is hangsúlyozta, hogy a bővülő forrásokból folytatni kell a hadfelszerelés modernizációját, különös figyelemmel a helikopterbeszerzésre.
A honvédségre szánt források valóban bővültek, a kérdés már csak az, hogy ez mire lesz elegendő. A védelmi költségvetés ugyanis továbbra sem éri el a nemzeti össztermék egy százalékát, miközben a NATO elvárásai szerint még békeidőben is ennek a pénznek a dupláját kéne a hadseregre fordítani.
Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy erről nem Hende Csaba tehet. Az elmúlt tizenöt évben a Gripen vadászgépek, a Mistral légvédelmi rendszer, néhány száz katonai rádió és a missziókhoz szükséges egyéni felszerelések beszerzésén kívül valójában szinte semmit sem fejlesztettek a honvédségnél. Hacsak nem számoljuk a modernizáció körébe, hogy Pápán katonai bázis létesült a NATO szállító repülőgépeinek, és háromdimenziós radarokat húztak fel az ország több pontjára.
A fejlesztések tele voltak „zökkenőkkel” az elmúlt években is. A szaktárca például már 2013 óta tervezi, és elő is készítette harminc helikopter beszerzését, már csak az a 172 milliárdocska hiányzik, amelyről a kabinet lassan egy éve halogatja a döntést. A jelenlegi honvédelmi vezetés nem tehet arról sem, hogy az előző kormányok idején a beszerzési hivatalok gyakorlatilag pénzmosodaként működtek, és legfőképpen azzal foglalkoztak, mit és mennyiért lehet elkótyavetyélni a tendenciózus lerohasztással elértéktelenített honvédségi vagyonból. Ehhez persze Medgyessyék és Gyurcsányék kidolgoztatták a megfelelő ideológiát is: Közép-Európában elképzelhetetlen a háború, ezért missziós hadsereget kell építeni, többek között az Egyesült Államok kétséges kimenetelű háborúihoz. Gyakorlatilag lemondtak az ország védelméről, és erre utasították a honvédelmi tervezéssel foglalkozó szakembereket is. Ezt pedig úgy nevezték: „haderőreform”.
Most meg jöhet az eső után a köpönyeg. Pontosabban a vihar közben a viharkabát.
