Az ügyfélfogadás szünetel

Összedőlt tegnap az egyik legnagyobb magyar brókerház, a Buda-Cash, amely a hírek szerint pillanatnyilag százmilliárd forinttal nem tud elszámolni több tízezer ügyfelével.

A jegybank vizsgálata szerint erős a gyanú, hogy évtizedeken át tartó visszaélés-sorozatra derült fény, sőt, a brókerház valamennyi adatszolgáltatását meghamisíthatta az elmúlt tíz évben. A Buda-Cash tulajdonosi körével összefüggésbe hozható DRB-bankcsoporthoz is felügyeleti biztosokat rendelt ki az MNB, tegnaptól korlátozzák a betétek kifizetését. Itt már több mint százezer ügyfelet érint a csalás, ha ez az igazság.

Érdekes ugyanakkor, hogy az a Buda-Cash, amelyik közel húszéves története alatt a pénzügyi befektetési piacon az egyik legerősebb szereplővé vált, az ellenőrző hatóságoknak ennyi idő alatt nem szúrt szemet, pedig állítólag „az adatszolgáltatás legalább másfél évtizede nem fedi a valóságot”. De vajon miként lehetséges, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) nem vett észre semmit a rendszeres időközönként kötelezően lefolytatott vizsgálatok egyike során sem? Miként lehetséges az, hogy miután a pénzügyi felügyelet a korábbi szakemberei jelentős részével együtt beolvadt a jegybankba, rögtön az első vizsgálat során ekkora mértékű csalásra bukkant, felügyeleti biztosokat nevezett ki, és rendőrségi feljelentést tett?

A PSZÁF-et 2000-ben hozták létre, vezetői posztját kis kihagyással Szász Károly és Farkas István látta el. Szász két részletben hét, Farkas öt esztendőn át. A felügyelet dolgát abban határozták meg, hogy a pénzügyi szereplőknél kiszűrje a kockázatokat, következetesen védje a fogyasztók jogait, és megelőzze a rendszerszintű kockázatok kialakulását (ilyen például a túlzott devizahitelezés). A törvény szerint folyamatosan ellenőriznie kellett, hogy a pénzintézetek betartják-e a jogszabályokat, „tevékenységük megfelel-e a megbízható, gondos működésre vonatkozó előírásnak”. A PSZÁF tevékenységét az elmúlt évek alatt nem igazán érte panasz, egyáltalán nem vetődött föl eddig az a kérdés, hogy vajon mit teljesített ezekből az elvárásokból. Elképzelhető lenne, hogy a pénzügyi felügyelet, amíg nem olvadt be másfél évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bankba, a szakmaiságot szögre akasztotta volna?

A mostani tényfeltárás sikeressége állítólag a felügyelet új integrált eszköztárának köszönhető. Mindenesetre Windisch László MNB-alelnök tegnapi sajtótájékoztatóján még azt nyilatkozta, hogy egyelőre nem látnak tisztán, csak egy nagyon erős gyanú miatt volt szükség az MNB intézkedésére. Az erős gyanút azonban jó alaposan alá kell hogy támasszák a tények, erre utalnak legalábbis a szokatlanul hathatós kényszerintézkedések, amelyek Magyarországon eddig még annyira nem voltak jellemzőek pénzintézetek esetében. A tisztánlátást a lapunknak nyilatkozó, évtizedes tapasztalattal bíró brókerek sem segítették, hiszen mindannyian megjegyezték, nem tudják elképzelni, hogyan tudtak leplezni évekig a Buda-Cash vezetői egy százmilliárd forintra rúgó visszaélést a pénzügyi felügyelet elől. A százmilliárdos összeget is többen túlzónak vélik.

Egyelőre tehát várnunk kell az igazság teljes megismerésével, ami azonban nem nyugtatja meg azokat az embereket, akik most korlátozottan juthatnak hozzá a pénzükhöz. Mi természetesen nekik drukkolunk.