Francois Hollande már decemberi moszkvai megállójával tett egy kísérletet a párbeszéd felújítására, ám akkor a német kancellár még úgy látta, nincs esély az áttörésre. Így aztán elmaradt az asztanai csúcs, s Berlinben is csak a külügyminiszteri szintig jutottak el az úgynevezett normandiai formátum résztvevői.
A helyzet azonban azóta lényegesen megváltozott. A minszki megállapodás óta legvéresebb harcok törtek ki még január elején Kelet-Ukrajnában, ahol előbb úgy tűnt, hogy Kijev erősíti meg a pozícióit, aztán hamar kiderült az ellenkezője. A szakadárok Moszkva által megtámogatott offenzívája gyorsan kilométerekkel tolta előre a frontot, s nemcsak a közben már rommá lőtt donecki repülőtéren szereztek érvényt a szeptemberi megállapodásnak, s verték ki onnan az ukrán erőket, de a stratégiai szempontból kiemelkedően fontos Debalcevénél is körbezárták a hadsereg alakulatait. Eközben Ukrajna minden eddiginél közelebb került a gazdasági és pénzügyi összeomláshoz. Csak olaj volt a tűzre, hogy az Egyesült Államok erre a helyzetre reagálva az elmúlt napokban már a fegyverszállítást fontolgatta. Merkelék tehát jól érezték, hogy Európa lépéskényszerbe került, hiszen ha rövid időn belül nem sikerül legalább tartós fegyvernyugvást elérni, akkor végképp kicsúszik a kezéből a helyzet. Közben egyre kényelmetlenebb és kínosabb helyzetbe került a szankcióktól és az olajár esésétől sújtott Moszkva is, amely minden ellentétes híreszteléssel szemben egy ideje már annak a lehetőségét keresi, hogy miként tudna komoly presztízsvesztés nélkül kifarolni a konfliktusból.
Az utolsó pillanathoz érkeztünk, amikor még meg lehet akadályozni Ukrajna teljes gazdasági összeomlását, a hadsereg vereségét és azt, hogy a washingtoni héják átvegyék a kezdeményezést, és Kijev felfegyverzésével a sarokba szorítsák Moszkvát, ezzel elvágják a tárgyalásos megoldás szálait, s végleg lángba borítsák Európa hátsó udvarát. Az európai deszant igyekszik hát megragadni az esélyt, és a minszki megállapodás felfrissítésével és az adott helyzethez igazításával csillapítani a vérgőzös indulatokat. Merkel és Hollande nincs könnyű helyzetben, hiszen az események túl messzire mentek ahhoz, hogy könnyű legyen visszatuszkolni a kiszabadult szellemet a palackba. Minden érintett oldal húzódozik a kompromisszumoktól, már csak azért is, mert e tekintetben a valódi és az információs háború mindenütt alaposan leszűkítette a mozgásteret.
