Rejtély, miért nem érdekli őket, hová tűnt annyi pénz, amennyiből például az egész magyar egészségügyet ki lehetne stafírozni. Az is megfejthetetlen, miért nem ül még T. Csaba előzetesben, miért nem kattant a csuklóján bilincs, és miért nem rendeltek el esetében lakhelyelhagyási tilalmat. Nem került rá nyomkövető sem, vagyonzárolásról nem tudni. És ha ki sem hallgatták az elnök-vezérigazgató urat, akkor logikus, hogy meg sem gyanúsíthatták semmivel. T. úr állítólag megígérte, nem hagyja el az országot, és készségesen válaszol a kérdésekre, de – mint látjuk – nincs is mire, hiszen a nyomozás „ismeretlen tettesek” ellen folyik
A Quaestor-vezér szimpatikus ügyvédje, bizonyos Papp Gábor (ő védte a BKV-botrányban kitűnt, a mai napig szabadon lézengő Mesterházy Ernőt is) szintén megerősítette: ügyfele nem tűnik el budai villájából, sőt minden erejével azon fáradozik, hogy az ügyfeleit minél kisebb kár érje. Hát, ha ő mondja, elhisszük, miért ne tennénk, ha egyszer a rendőrség és az előzetes letartóztatást mellőző bíróság is ezt tette.
A keményen dolgozó kisemberek jelenleg hiába állnak sorba a befektetőház irodái előtt: egyelőre aligha kaphatják vissza megspórolt pénzüket, vagy annak egy részét. A Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír Zrt. befektetőihez hasonlóan átverték őket is. Előbbinél 80-100 milliárdot, utóbbinál „csak” egymilliárdot lovasítottak meg „ismeretlen tettesek”. A Buda-Cash esetében rejtélyesen sok idő telt el a leleplezés és a vezetők őrizetbe vétele között: eközben összebeszélhettek, bizonyítékokat semmisíthettek meg, vagyonukat kimenthették (ha addig még nem tették). A közfelháborodás hatására tegnap Rogán Antal javasolta, hogy hasonló esetekben szigorítsák a csalásban érintettek vagyonzárát. Helyes.
A következmények nélküli csalások dominóhatást válthatnak ki, a befektetői bizalom megcsappanása pedig helyrehozhatatlan károkat okozhat az egész magyar pénzügyi rendszernek. Rogán Antal azonban sajnos hiába ígéri nekünk, hogy „nem engedjük a felelősöket elmenekülni, sem a vagyont kimenekíteni”, amíg a bíróságok gyakorlata sok esetben ennek épp az ellenkezőjét mutatja.
Szabadon jár-kel Kulcsár Attila, Princz Gábor volt bankárt minimális pénzbüntetésre ítélték, az állami Eximbanknak a moszkvai fantomplázával legalább 14 milliárd forint kárt (ez a reklámadóból várt összeg duplája!) okozók pedig „ismeretlen tettesek”.
A keményen dolgozó emberek azt pedig végképp nem értik, miért egy kartellezésért megbírságolt bankár érdemli a legmagasabb állami kitüntetést, aki az MSZP hivatali visszaélésért és hűtlen kezelésért jogerősen elítélt exállamtitkárát alkalmazza ügyvezető igazgatóként. (Apropó, T. Csaba legalább visszaadta a Győr városától kapott kitüntetését.)
A Quaestor-elnök esete egyébként is különleges. Jobb bele sem gondolni, ha futballcsapata, a Győri ETO esetleg hamarabb jutna pénzhez, mint az átvert (kis)befektetők. Az alaphangon 36 milliós Audi R8-assal furikázó Quaestor-vezér a klub vásárlása kapcsán ekképp nyilatkozott: „a döntő momentum az volt, amikor megláttam a csillogó gyermekszemeket, a fociszeretetüket, ez után már nem volt több kérdésem, cselekedtünk”. Most az ügyfelek szeme valami mástól csillog, nem a boldogságtól.
