Tény, hogy a két évvel ezelőtti diáktüntetések nyomán életre hívott Felsőoktatási Kerekasztal dolgozik a képzési szerkezet ésszerűsítésén, önmagában tehát semmi meglepő nincs a bejelentésben, miszerint kivezetnék az alacsony piaci hasznosságú szakokat. Az egyetemeket többször fel is szólította a tárca: dolgozzák ki maguk az irányváltás részleteit, mert nem akarják központilag megszabni, ki mit oktasson. Az ágazati reformot tavaly nagy egyetértésben el is fogadták a rektorok, oktatók, hallgatók, az ipar képviselői. De akkor mit keresnek a diákok megint az utcán?
Ellenállásuk talán abból fakad, hogy a hirtelen bejelentéseket mégsem előzik meg a sokat emlegetett tárgyalások? Nehéz megérteni, mit is akar a kormány, ha olyan képzéseket számolna fel, amelyeken nagyrészt fizetős hallgatók tanulnak, miközben évek óta szajkózza – jogosan –, hogy az egyetemeknek több saját bevételt kellene szerezniük. Sokára értették meg a rektorok, hogy az egyetemi autonómia nem jelenthet korlátlan gazdálkodási szabadságot, az viszont már érthetően válthat ki indulatot belőlük, hogy a gazdasági felügyeleten túl az akadémiai önállóságba, az oktatási tevékenységbe is központilag beletenyerel az állam.
Eközben a felsőoktatási államtitkár kedden arról beszélt: nyitottak a tárgyalásra. Kérdés, vajon milyen tárgyalásokra gondolt, amikor az ágazati szerveknek és érdekképviseleteknek arcátlanul szűk határidőt szabtak a szakmai javaslattételre. A több mint százoldalas törvénymódosítási tervezetet és az ugyancsak terjedelmes szakjegyzéket péntek délután kapták meg az érintettek, majd minderről hétfő délig kellett alapos szakvéleményt, érdemi javaslatokat benyújtaniuk. Ez ám a komoly egyeztetés!
Hasonló ellentmondások a közoktatásban és a szakképzésben is fellelhetők. Noha a kormány már februárban elfogadta a szakképzési koncepciót, az máig nem nyilvános, viszont az anyagból kiszivárgó információkat módszeresen igyekszik cáfolni a gazdasági tárca, legyen szó az alig három éve leszállított tankötelezettségi korhatár újragondolásáról, vagy épp a pályaválasztási célzatú kompetenciamérés bevezetéséről. A fáradságos munkával kidolgozott reformlépéseket ezek szerint nem is gondolják komolyan?
Sokan várják a döntést az egyik legjobb fővárosi egészségügyi iskola, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola ügyében is, amelyet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a hírek szerint bezáratna, miközben az egészségügyi szakképzés megerősítése szintén kiemelt oktatáspolitikai cél. Végleges döntés még nincs, de a tiltakozóknak engedve, úgy látszik, ez ügyben is meghátrálnak a döntéshozók: Balog Zoltán miniszter már jelezte, hogy a felszámolás helyett inkább méltó helyre költöztetik az iskolát.
Üdvözlendő, ha a mindenkori hatalom odafigyel az emberek reakcióira, és adott esetben visszavonja, módosítja eredeti terveit, de az oktatás biztosan nem az a terep, ahol kifizetődő a folytonos kísérletezgetés.
Célszerűbb lenne eleve alaposan előkészített ötletekkel előállni.
