Nem kell hozzá nagy fantázia, micsoda össztüzet zúdítanának a kabinetre. Háborogna az ellenzék, a szemükben a miniszterelnök nyilván ismételten kiírná magát az európai politikusok sorából. A kiabálás Brüsszelig hallatszana, kötelezettségszegési eljárás megindításával fenyegetne az Európai Bizottság. Kilátásba helyeznék az uniós támogatások befagyasztását, majd az ügy az Európai Bíróságnál kötne ki. Hogy hasonló helyzetben más tagállamok esetében mi történne, az előbb-utóbb kiderül, méghozzá Németország példájából.
A német törvényhozás alsóháza a minap elfogadta az autópályadíjról szóló törvényt. Ez alapján 2016-tól fizetniük kell a személyautóval vagy lakóautóval közlekedőknek. Igen ám, de a jogszabály kibúvót is ad, amellyel csak a Németországban üzemben tartott személygépkocsik és lakóautók tulajdonosai élhetnek. Nekik nem jelent új terhet a díj, mert ugyan automatikusan éves matricát kell váltaniuk, ám ennek összegével megegyező kedvezményt kapnak a gépjárműadóból. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak a külföldieknek jelent pluszköltséget a díj.
Ami biztos, Németországnak minden joga megvan ahhoz, hogy pénzt kérjen az autópályák használata után. Nem beszélve arról, hogy Európában szinte mindenütt fizetniük kell azoknak az autósoknak, akik ráhajtanak a sztrádákra. Az utakat fenn kell tartani, ez nincs ingyen. Eddig ezt a németeknél az adófizetők finanszírozták. A kormány most úgy döntött, máshonnan szedi be a szükséges összeget. A németországi üzemben tartók adókedvezményt kapnak, az Európai Unióban pedig az adózás tagállami hatáskör. Ez így mind szép és jó, ám nem biztos, hogy ez a megoldás megfelel a diszkriminációmentesség követelményének.
Az unióban ugyanis sem a cégek, sem az állampolgárok között nem lehet különbséget tenni. Természetesen érvelhetnek azzal a németek, hogy más nemzetiségű állampolgár is lehet Németországban üzemben tartott jármű tulajdonosa, így neki is járhat a kedvezmény. Ez azonban nem rajzolja át a valóságot, miszerint valóban a külföldiekkel fizettetik meg az autópályadíjat, míg az a németeknek csak átmenő tétel lesz. Az intézkedés egyébként a német belpolitikában is vitát váltott ki. A közlekedési miniszter szerint a díj igazságos és szemléletváltozást jelent. Mégpedig azért, mert az fizet, aki használja az utakat. Az ellenzék ezzel szemben nem rejti véka alá, hogy így hátrányos helyzetbe hozzák a külföldieket. Volt, aki a törvény elfogadásakor egyenesen úgy fogalmazott, hogy „kínos nap ez Németországnak”.
Szakértők szerint van rá esély, hogy az Európai Bizottság aggályosnak tartja majd a kitalált megoldást. Ha viszont rábólintanak a külföldieket terhelő díj alkalmazására, az Európai Bíróságon még fennakadhat a törvény. Ha bírósági útra terelődik az ügy, az jócskán elhúzódhat. Tudják ezt azok a tagállamok is, amelyek nemegyszer erőltetnek át könnyen kifogásolható bevételgyarapító intézkedéseket, mondván, ha az uniós bíróság később elkaszálja a jogszabályt, addig is szép összegre lehet szert tenni. Igaz, a német kormány évi félmilliárdos bevétellel számol, ami az ország költségvetésének nem jelent komoly tételt.
A Magyar Autóklub mindenesetre jelezte, kész szorgalmazni a magyar kormánynál, hogy kezdeményezzen vizsgálatot az Európai Bizottságnál Németországgal szemben. A történet több tanulsággal is szolgálhat, például kiderülhet, hogy a nagyoknak szabad-e olyat tenniük, amit a kicsiknek nem.
