Ugyanakkor az még ennél is veszélyesebb, ha egy kormánytag olyan belső nyomozati információkkal – szerencsésebb esetben csak úgy tesz, mint aki ezekkel – rendelkezik, amelyek a közvélemény befolyásolására, ne adj’ isten félrevezetésére is alkalmasak lehetnek.
Utoljára a Gyurcsány-kormány néhány tagjára vetült ilyen árnyék a 2006. őszi események vagy a romagyilkosságok kapcsán. Az adóhatóság pénzügyi nyomozói mindenesetre alaptalan feljelentésekről eddig egy szót sem ejtettek, a Miniszterelnökség, illetve Lázár János pedig – többszöri ígéret ellenére – azóta sem válaszolt, hogy mire alapozza az ORÖ vezetőinek felmentésével egyenértékű állítását. A hazai cigányság képviselői eközben újabb vádakat fogalmaztak meg a napokban a jelenlegi vezetéssel kapcsolatban.
A kancelláriaminiszternek egyébként nem ez volt az elmúlt hetekben az egyetlen kijelentése, amely alkalmas lehet a közbizalom megrendítésére. Az elhíresült szekszárdi fórumon egyebek mellett arról beszélt, hogy riasztó állapotban van az állam nagyságát, mozgásképtelenségét és elnehezültségét tekintve. Az a magyar állam, amelynek alapjait a Fidesz frakcióvezetőjeként többedmagával éppen ő rakta le 2010 után, és amelynek rendszerszintű működtetéséért ma ő az egyik felelőse. Az sem sorolható a biztató kilátások közé, hogy ötévnyi kormányzás után sem képesek egymással jól együttműködni a kormány tagjai. Az ellenzék és annak sajtója – a szokásos aránytévesztéssel – persze azonnal Lázár őszödi beszédeként tálalta az elhangzottakat. Valójában ezek a mondatok arról szóltak, amit szinte nap mint nap magunk is tapasztalunk, és amiért folyamatosan csökken az állami intézményrendszerbe vetett bizalom.
A Miniszterelnökséget vezető miniszternek nagy eséllyel hamarosan bocsánatot kell kérnie. Nem a lézerblokkolóval felszerelt luxusautóért (azt már lecserélte), nem az elhíresült „aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér” kijelentéséért (azt félreérthetőnek nevezte, ráadásul valóban a szövegkörnyezetéből kiragadva idézték), nem is a drága külföldi szállodai szobákért (az arra költött közpénzt visszafizette), és még csak nem is a riasztó állapotban lévő államért. Lázár Jánosnak a Norvég Civil Alap működéséért felelős hazai civil szervezeteket illene megkövetnie. Tavaly legalábbis arra tett ígéretet, „amennyiben a vizsgálatok tisztázzák a külföldi forrásokat osztó szervezeteket, akkor kénytelenek leszünk bocsánatot kérni”.
