Röviden összefoglalva arról van szó, hogy az Országgyűlés második nekifutásra bő egy hónapja egyebek mellett elfogadott egy olyan módosítást, amely a Nemzeti Földalapkezelő tulajdonosi joggyakorlása alá helyezte volna a nemzeti parkok által kezelt állami földeket. A passzus azért került kétszer a törvényhozók elé, mert elsőre elbukott a határozathozatalkor. A döntéshez ugyanis az alaptörvény szerint kétharmados többségre lett volna szükség, csakhogy az odalett a veszprémi és tapolcai időközi választáson, az ellenzék pedig hallani sem akart arról, hogy szavazataival kisegítse a létszámhiányos állapotba került kormánypárti frakciókat. Ráadásul egy belső ellenzője is akadt az ügynek: a fideszes Bencsik János szintén nemmel szavazott, meg is ígértek neki egy kiadós pénzbüntetést, amit aztán nem kapott meg. Ezután némi kétes jogi csűrés-csavarás következett, hogy kétharmad helyett legyen elég a sima feles többség – ami a környezetvédő szervezetek és a nemzeti parkok ellenzése dacára végül össze is jött.
Áder János köztársasági elnök ugyanakkor nem hirdette ki a törvényt, helyette normakontrollt kért az AB-től. De nemcsak a furcsa jogalkotási manővert vélte aggályosnak a mostanában egyre markánsabb „zöldként” megnyilvánuló elnök, hanem úgy érezte, a környezetvédelem ügyét is hátrányosan érintik a változtatások. Az alkotmánybírák pedig megerősítették, hogy igaza van, kifogásai megalapozottak. Ennélfogva kimondták, hogy alkotmányellenes a kétharmados többséget igénylő részeket feles többséggel elfogadni, és megerősítették, hogy a védettséget élvező területek kezelésekor nem a gazdasági, hanem a környezetvédelmi elvek az irányadók. Mint írják, a szervezetrendszert természetesen meg lehet változtatni, de nem úgy, hogy azzal csökkenjen a természetvédelem követelményeinek már elért jogszabályi szintje. Mindezek miatt a törvény a jelenlegi formájában nem léphet hatályba.
S hogy ez miért jó hír? Egyrészt mert bebizonyosodott, szerencsére nem igaz, hogy a kormány „elfoglalta” az Alkotmánybíróságot (is). Másrészt remek apropót teremt arra, hogy a lehető leggyorsabban kiderüljön, mit értett azon Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt öt évet értékelő beszédében a minap, hogy az elkövetkező évek kormányzásában az eddigi erő helyett a kulcsszó az odafigyelés lesz. Odafigyelés az emberekre, a mindennapi életre.
Az AB döntését sorra üdvözölték az ellenzéki pártok, s mellettük természetesen a zöldszervezetek. Utóbbiak soraiban gyanúnk szerint számos olyan ember lehet, akikre nagyon is ráfér az odafigyelés, hiszen alig-alig ér el a szavuk a törvényhozás felsőbb régióiba. Jelen helyzetben persze a kormánynak nincs törvényalkotási kényszere, az alkotmánybírák ezt nem írták elő, úgyhogy akár minden maradhat a régiben – a törvényt meg úgy általában az ügyekhez való általános politikai hozzáállást tekintve is. De ha a döntéshozók mégis úgy érzik, fontos a magyar földvagyont a jelenleginél jobb keretek között kezelni és megőrizni az utókor számára, hát itt az alkalom, hogy bevonják a munkába azokat, akik szintén ezt szeretnék.
Bencsiktől meg igazán elnézést kérhetnének.
