Ki itt a probléma?

Lassan véget kellene vetni Oroszország elszigetelésének.

Stier Gábor
2015. 06. 15. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Maradjunk egyelőre a legutóbbi vizitnél. Tisztában van vele mindenki, hogy a Vatikánt nem lehet egy sorba állítani a többi állammal. Ferenc pápa nem ragad le az ideológiai előítéleteknél – lásd a Vatikán szerepét Havanna és Washington közeledésében –, nem érdeklik a Moszkvával szembeni szankciók sem, hiszen neki nem a G7-ek vagy a NATO, de még csak nem is az Egyesült Államok parancsol. Számára ennél sokkal fontosabb a béke, a megértés, az emberiséget megosztó problémák elsimítása. Így az orosz elnökkel természetes módon beszélt az ukrajnai helyzetről, de legalább ilyen fontos volt számára, hogy elnyerje a Kreml immár szokásos jóindulatát a közel-keleti keresztények védelmében.

Arról nem is beszélve, hogy milyen húsba vágó kérdés a keresztény egység helyreállítása szempontjából a katolikus–ortodox megbékélés. Azon tehát érdemes túllépni, hogy miért is találkozott Ferenc pápa Vlagyimir Putyinnal. Ennek ellenére elmosolyodik a megfigyelő, amikor az egyébként Oroszországgal kapcsolatban oly harcos liberális sajtóban a szentatya pragmatizmusáról olvas. Érdekesebb ennél, hogy az olasz kormányfő sem kap hideget-meleget, amiért fogadta az orosz elnököt. Pedig Matteo Renzi idén már másodszor találkozott Putyinnal. A sajtó ezúttal inkább csak kesereg azon, hogy a G7 és az uniós csúcs között az orosz elnök kibújhatott az elszigeteltségből, s találkozóival ismételten igazolhatta Oroszország kirekesztésének kérdésében a világ megosztottságát.

De menjünk tovább, az teljes mértékben megérthető, hogy a pápa nem rekeszt ki senkit. Talán még azt is beláthatjuk, hogy Olaszországot, Franciaországot vagy Németországot más mércével mérik, de az már végképp elgondolkoztató, hogy Robert Fico szlovák kormányfő vagy az osztrák kancellár moszkvai útján miért nem háborodott fel az értékekre oly kényes Nyugat. Tény, hogy a Moszkvával szintén kiváló kapcsolatokat ápoló szomszédaink közül egyik sem hívja ki maga ellen a sorsot harcias Nyugat-ellenes retorikával. Országa érdekeiből kiindulva nem nyit felesleges frontokat, főképp akkor nem, ha évszázados üzletet készül kötni az egyébként manapság rossz fiúnak kikiáltott Putyinnal. Így nem is kell sietve kompenzálnia az Egyesült Államok felé. Nem véletlen, hogy térségünkből Magyarország az egyetlen, amely katonákat küld az Iszlám Állam megfékezésére.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez, hiszen a legutóbbi amerikai jelzésekből is egyre inkább az látszik, hogy Oroszországra szükség van a világ előtt álló kihívások kezelésében. A probléma tehát nem is maga Oroszország vagy Putyin, hanem az a nemzeti érdekek mellett kiálló magatartás, amely a Kreml jelenlegi első emberét jellemzi. Ez az, ami szúrja a Moszkvával a szankciók ellenére is üzletelő Washington szemét. Az sem tetszik az Egyesült Államoknak, ha valaki, lemásolva az ő módszereit, a jelenlegi világrend működésképtelenségét igazolva, az erő alkalmazásától sem riad vissza.

Lassan véget kellene tehát vetni Oroszország elszigetelésének, s azok virtuális megvesszőzésének, akik nem a szembenállást, hanem a párbeszédet erősítik. Ferenc pápa e téren is jó példát mutatott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.