A mezőgazdasági idénymunkások soha többé nem lesznek a bolsi nagybirtokos oligarchák kiszolgáltatott bábjai, hanem a keresztény-nemzeti érzelmű gazdák munkaadói gondoskodását élvező büszke munkavállalói. E nagyszerű törekvésben törvénnyel is segítik őket a kormánypártok, ami garanciát jelent arra, hogy bőség és elégedettség kíséri az újonnan – hacsak átmenetileg is – kinevezett agrárproletárok lépéseit. Mert ez a fajta nagyvonalúság és rugalmasság, amely csekély bürokrácia beiktatásával lehetővé teszi a közfoglalkoztatottaknak, hogy mezőgazdasági idénymunkát vállaljanak, nemcsak mint jogi konstrukció lenyűgöző, de kiváló közgazdászokat is ámulatba ejtett, hogy erről külön törvényt kell hozni. Mert eddig úgy volt, hogy akit közmunkával tüntetett ki a nép jólétét megteremtő kormányzati erő, lehet, hogy olyasféle munkát végzett, mint egy mezőgazdasági idénymunkás, de ezt közfoglalkoztatotti minőségében tette, aminek társadalmi presztízse lényegesen magasabb, mint az alkalmi melósé.
Hisz a közmunkás éppen illeszkedik vissza a munka világába, az alkalmi munkás viszont nem visszailleszkedni akar, hanem főleg pénzt keresni, amit egy szociálisan érzékeny állam nem vagy csak részben tolerálhat. Mert az alkalmi munkás kiment az emberpiacra és próbálta áruba bocsátani munkaerejét (megalázó aktus), de legalább volt lehetősége alkudozni a béréről. Nos, ez az emberhez méltatlan, rabszolgapiaci zsibvásár megszűnik. A munkáltatók minden év október 31-ig bejelenthetik a megyei foglalkoztatási szerveknél a következő év május 1. és október 31. közötti terveiket arról, hogy hol, milyen létszámban és ütemben szeretnének egyszerűsített foglalkoztatást. Magyarán, a birtokos bejelenti a hivatalban, mennyi napszámosra tart igényt, a hivatal pedig kijelöli – persze átmenetileg –, hogy melyik közmunkás lesz napszámos. Akit ez a kimondhatatlan szerencse ér, az kap a közfoglalkoztatás alól 90 napos felmentést (fizetés nélküli szabadságot) és némileg magasabb fizetésre szóló ígéretet. Aki nem vállalja az idénymunkát (ipari munkások a mezőgazdasági betakarítás frontvonalában), azt három hónapra kizárják a közmunkából. A magasabb fizetés pedig: a közmunkások havi nettó bére 52 ezer forint, az idénymunkások viszont a minimálbért is megkaphatják: nettó 68 ezret. (Az egy felnőttre számított létminimum 90 ezer fölött van, de e számítások félreviszik az állampolgárok egyébként józan ítélőképességét, ezért az effajta számmágiával felhagy a KSH.) Persze destruktív személyek most arra hivatkozhatnak, hogy aki kiment a megalázó emberpiacra, 5-8 ezer forintos napidíjat is kialkudhatott, a jelen törvény szerint viszont csak 3 ezret kap, igaz, méltatlan alkudozás nélkül, de ez nyilván a Gyurcsány-Bajnai kormány demagógiájának itt rekedt hozadéka. Ám, hogy ne érhessen az a vád, hogy bagatellizáltuk, nevetségessé akartuk tenni a kormánypárti jobbító szándékot, idézzünk a Belügyminisztérium közleményéből: „A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó [...] törvénymódosító javaslat tovább erősíti azt a kormányzati szándékot, hogy biztosított legyen a közfoglalkoztatás lehetősége azok számára, akik munkavégzésre képesek és hajlandóak, azonban az elsődleges munkaerőpiacon átmenetileg nem tudnak elhelyezkedni.”
Tessék: minden más híreszteléssel szemben erről van szó!
