A balhét azonban nem viheti el egyedül a sajtó és a filmszakma. Az emberek félelme ugyanis alapvetően a bizalmatlanságból táplálkozik, amihez kevés közünk van. Azért félnek, mert nem hiszik el, hogy az állam meg tudja védeni őket. Nem hiszik el, mert azt látják, hogy a Piroska néni udvarát kifosztó tolvajokat sem képesek elfogni a rendőrök, ha egyáltalán keresik. Az elfogott szarkákra pedig mi vár? Szabálysértési bírság? Fogház? A történet vége általában ugyanaz: az egyik tolvaj bemegy, a másik kijön, és kezdődik minden elölről. A hoppon maradt sértett meg szétkürtöli a faluban, onnan a rokonok felviszik a városba, és a hír médiumok nélkül is elterjed.
Az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása terén elért eredmények jelentősége emiatt, mire elér az olvasóhoz, tévénézőhöz, csúnyán leértékelődik. Hogy ez ne így legyen, a kormánynak a „csip-csup” ügyek megoldásában is hasonló sikereket kell felmutatnia – és akkor a rettegés helyébe lassan a bizalom léphet.
