A napi 60 eurós fejenkénti kivételi limit maradt, igaz, mindenki egyben is felveheti a heti keretet, azaz 420 eurót. Görög bankkártyákkal újra lehet külföldön is fizetni, de utalni külföldre még nem. Ez jó hír a turizmusban vállalkozóknak, így a szezon közepén, tele külföldi vendéggel, akik nem görög bankokból utalnak, csak ne adj isten, hogy lemondják útjuk, s kérjék a „visszajárót”.
Athén közben három hónapos átmeneti hitelre kapott hétmilliárd eurót, amit tulajdonképpen elköltöttek: kamatokkal együtt fizettek 4,2 milliárdot az Európai Központi Banknak, és az IMF-nél is kiegyenlítették a 2,05 milliárdos tartozásuk. Pénz volt, nincs. Mint a stratégiai videojátékban: látom villogni a kívánt milliárdokat a monitoron, amit egy gombnyomással átutalok. Ráadásul ezért az eurót nem használó tagállamok, azaz hazánk is garanciát vállal. Még úgy is, ha Brüsszel szerint a nem euróövezeti tagokat semmiféleképpen nem érheti kár. Három hónapig az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus tartja a hátát a görögökért. Azaz mi is.
Ha közelebbről szemügyre vesszük Hellászt, azt láthatjuk, hogy tegnap tíz százalékkal emelkedett az áfa, így az árak is olyan alapvető termékek esetében, mint a só, néhány húsféle vagy a WC-papír. Ugyancsak ekkora drágulással szembesültek a turisták az éttermekben és kávézókban. A tízszázalékos áfaemelés kihat a temetkezési szolgáltatásokra vagy épp a taxikra. A tömegközlekedés sem marad ki, ott jövő hónapban jön az emelés.
Ami a kormányzást illeti, meglepő lenne, ha Alexisz Ciprasz és kabinetje kihúzná az év végéig. A miniszterelnöknek lassan elfogynak a „megbízható” emberei, a pártszövetségének bal széle fellázadt ellene, bőrdzsekis közgazdász celebje, Janisz Varufakisz elhagyta, és akkorát rúgott vissza neki, amekkorát nem szégyellt. Most az állítólag tehetséges, de állandóan szomorú közgazdász pénzügyminisztere próbálja oltani a tüzet. A Sziriza hűséges „testvére”, az ősszel választásokra készülő, korábban teljes mellszélességgel mellettük kampányoló spanyol Podemos is igaz, hű társként elsunyított mellőlük.
Cipraszt lassan saját választói is faképnél hagyják. Egy hete, a mentőcsomag megszavazásának estéjén nem vicsorgó szélsőjobbos Arany Hajnal-szimpatizánsok dobálták a Molotov-koktélokat a rohamrendőrökre, hanem olyan szélsőbalos anarchisták, akik nem félnek, ha ütni kell.
Akik még – a válságot szerintük rosszul kezelő, ezzel az értékeit feladó – Varufakiszt is megtalálták egy-két pofonnal, amikor azt hitte, hazai pályán, a szélsőbalosok gyűjtőhelyeként ismert athéni Exarchia negyedben vacsorázott feleségével.
Hogy a bajokat lehet-e tetézni: sajnos igen. Elemzők szerint Athén képtelen lesz teljesíteni az 50 milliárdos privatizációs célt. A görög eurókilépő, a grexit pedig még mindig benne van a kalapban, annak ellenére, hogy Angela Merkel már törlesztési könnyítésről, nem adósságleírásról, hanem futamidő kitolásról, kamatcsökkentésről beszélt. Akkor majd Brüsszelben fejvesztve kereshetik annak a széfnek a kulcsát, amely azt a tanulmányt rejti, amin hetek óta titokban dolgoztak, épp a legrosszabb forgatókönyv, a grexit hatásait orvosolandó. Már ha lehet mit meggyógyítani.
