Családbarát

A gyermekek kötelező adóazonosítójának története szerencsére jó véget ért.

Jó hírt közölt csütörtökön Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője: a kormányoldal kezdeményezi az szja-törvény módosítását annak érdekében, hogy jövő év január elsejétől se kelljen beszerezni adóazonosító jelet a gyermekeknek az utánuk járó adókedvezmény igénybevételéhez. A híradás szerint a miniszterelnök kérésére egyeztetett, divatos szóval: konzultált a politikus a nagycsaládosok képviselőivel, akik nem túl meglepő módon úgy nyilatkoztak, felesleges, bürokratikus lépés az adóazonosító kötelezővé tétele ebben az esetben. Az a tény mintha elsikkadt volna, hogy a problémára a Magyar Nemzet hívta fel a figyelmet. Lapunk szerdán arról írt, a gyermekek adóazonosítójával kapcsolatos változtatás akár több százezer családot is érinthet, amiről sokan eddig nem is értesültek. Ha a kifogásolt szabályozás érvényben maradna, megjósolhatóan hatalmas roham bénítja meg az év végén a jelenleg amúgy is bizonytalan jövőjű adóhatóság kirendeltségeit.

A jó kormányzás egyik ismérve a korrekciós képesség; van, amikor az a jó hír, hogy a jelenlegi szabályozáshoz, gyakorlathoz képest nem változik semmi. Arra azért kíváncsi lennék, hogy kinek jutott eszébe a kötelező adóazonosító ötlete, s a döntés előtt miért nem jelezte senki a kockázatokat. Ez a rendelkezés az állampolgárokat érintő felesleges kényelmetlenség mellett igen kényes ponton ásta (volna) alá a kormányzás hitelességét. A Fidesz–KDNP által még az előző ciklus elején bevezetett adórendszert az egykulcsosság miatt éri folyamatos támadás leginkább ellenzéki körökből, ezzel szemben a gyermekvállalás nagyvonalú elismerése az adóztatásban, úgy hiszem, igen széles körű támogatásnak örvend. Ezt zavarta volna meg a változtatás. Ami ráadásul nyilvánvalóan a leginkább rászorult, kevésbé iskolázott szülők számára jelentett volna különösen nehezen leküzdhető bürokratikus akadályt. De azért másoknak is jelentett volna némi kellemetlenséget: ugyan melyik szülő tekint adóalanyként a kisgyermekére, s érez leküzdhetetlen kényszert adóazonosítója mielőbbi beszerzésére?

Jól jellemzi a kormányzat észjárását, ahogy a rossz döntéséből kifarolt. A probléma érzékelése után konzultáció az érintettekkel, akiknek véleményét ez esetben tiszteletben tartva, az odafigyelés jegyében visszaáll az eredeti állapot. Nem lett volna egyszerűbb kikérni az eredeti döntés előtt a véleményt, akkor lefolytatni a konzultációt? – adja magát a kérdés, ami ezúttal félrevezető. Hiszen rövid gondolkodás után csírájában kellett volna elpusztítani az ötletet, amely látszólag csupán egy technikai változás, ám – mint kiderült – 800 ezer gyermeket érint. Sajnos tavaly óta több olyan döntés született, ami nélkülözte a megfontolt előkészítést, s a konzultáció amúgy legitim eszközét használva is gyakran fordítva ül a lovon a kormány. A bevándorlási szabályok szigorításának társadalmi támogatottságát drága, az érdemi intézkedésektől súlyos milliárdokat elszívó plakátkampányok és kérdőívek nélkül is borítékolni lehetett volna; ehhez képest érdemes felidézni, hogy a nyolcmillió választópolgárból egymillió vett részt a nemzeti konzultáción. Egy olyan kérdésben – vasárnapi zárva tartás – viszont, amelyben érdemes lett volna előzetesen kikérni az érintettek (végső soron az egész társadalom) véleményét, elmaradt a konzultáció, a népszavazástól pedig mintha tartana a kormányoldal.

A gyermekek kötelező adóazonosítójának története szerencsére jó véget ért. Ez az eset arra a kérdésre is gyakorlatias választ ad, hogy mire is jó a polgári értékek mellett elkötelezett, de ha kell, a kormánnyal is kritikus sajtó.