Jól jellemzi a kormányzat észjárását, ahogy a rossz döntéséből kifarolt. A probléma érzékelése után konzultáció az érintettekkel, akiknek véleményét ez esetben tiszteletben tartva, az odafigyelés jegyében visszaáll az eredeti állapot. Nem lett volna egyszerűbb kikérni az eredeti döntés előtt a véleményt, akkor lefolytatni a konzultációt? – adja magát a kérdés, ami ezúttal félrevezető. Hiszen rövid gondolkodás után csírájában kellett volna elpusztítani az ötletet, amely látszólag csupán egy technikai változás, ám – mint kiderült – 800 ezer gyermeket érint. Sajnos tavaly óta több olyan döntés született, ami nélkülözte a megfontolt előkészítést, s a konzultáció amúgy legitim eszközét használva is gyakran fordítva ül a lovon a kormány. A bevándorlási szabályok szigorításának társadalmi támogatottságát drága, az érdemi intézkedésektől súlyos milliárdokat elszívó plakátkampányok és kérdőívek nélkül is borítékolni lehetett volna; ehhez képest érdemes felidézni, hogy a nyolcmillió választópolgárból egymillió vett részt a nemzeti konzultáción. Egy olyan kérdésben – vasárnapi zárva tartás – viszont, amelyben érdemes lett volna előzetesen kikérni az érintettek (végső soron az egész társadalom) véleményét, elmaradt a konzultáció, a népszavazástól pedig mintha tartana a kormányoldal.
A gyermekek kötelező adóazonosítójának története szerencsére jó véget ért. Ez az eset arra a kérdésre is gyakorlatias választ ad, hogy mire is jó a polgári értékek mellett elkötelezett, de ha kell, a kormánnyal is kritikus sajtó.
