A javaslat kitért a magántulajdonú földek vásárlásának hasonló megkönnyítésére is. Miután azonban magánszemélyeket Magyarországon egyelőre semmilyen eszközzel nem lehet rábírni arra, hogy földtulajdonukat eladják, a figyelem inkább arra a mintegy 600 ezer hektár szántóföldre irányul, amely állami kézben van.
Az állam földjeiből eddig 260 ezer hektárt adtak a gazdálkodóknak haszonbérbe a Földet a gazdáknak program keretében, kereken húsz esztendőre. Mivel 280 ezer hektárt hirdettek meg, 20 ezer hektár bérbeadása még hátravan. Amennyiben a kormány következetes, a logikus az lenne, ha szép lassan bérbe adnák ezt a húszezer hektárt, s a még fennmaradó területeket is. A kisgazdaságok erősítését célzó földbirtok-politikai irányelvekből kiindulva természetesen a kisebb termelők, családi gazdaságok lehetnének a bérlők. Így a termelők is jól járnának, és az állami földvagyon is megmaradna – összhangban a kormány eddigi politikájával, amelynek a bankszektortól kezdve az energetikán át az állami tulajdon megőrzése, sőt növelése volt a lényege.
Amikor Jakab István, a Magosz elnöke a parlamentben a gazdák földhöz juttatását szorgalmazó javaslatát bejelentette, az ötletet Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) politikai államtitkára a tárca támogatásáról biztosította. A kormány tehát a jelek szerint nem folytatná a bérleti rendszert, helyette – legalábbis sokan ettől félnek – bizonyos köröket, személyeket hozna kedvező helyzetbe még a legközelebbi választás előtt. A gazdakörök elképzelését bírálók szerint félő, hogy az így helyzetbe hozott, „ajándék földdel” honorált emberek tulajdonukat busás haszonnal értékesíthetnék majd a jövőben.
Hogy aztán valójában mit lép a kormány az ügyben, azt egyelőre nem tudni. A képlet mindenesetre nem egyszerű, s az ügyben különböző körökből felmerülő ötletek pedig egyáltalán nem segítenek a tisztánlátásban. A bankok részéről például az hangzott el, hogy ők szívesen adnak hitelt a gazdáknak földvásárlásra, ha a Nemzeti Földalap (NFA) cserében garantálja, hogy törlesztési gondok esetén besegít, és visszavásárolja a bukás szélén álló hitelből vett területeket.
A hitel a Magosz szakembereinek is eszébe jutott, ők ugyanakkor egy hosszú lejáratú, kedvezményes program elindításában gondolkodnak. Pedig valószínűleg ők is tudják, hogy ellentétben például az ingatlanokkal, a föld csak korlátozottan forgalomképes, ráadásul a szóba jöhető vásárlóréteg is meglehetősen szűk. A jelenlegi haszonbérlők egy jelentős része például a hatályos földtörvény betűje szerint nem is lenne jogosult megvásárolni az általa bérelt területeket – például azért, mert nem helyi lakos.
A Magosz elképzelésének kivitelezése azért sem lenne egyszerű, mert az alaptörvény az állami földek kapcsán világosan fogalmaz. Eszerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld a „nemzet közös örökségét képezik”. A termőföld tulajdonjogának megszerzésének, valamint hasznosításának a korlátait és feltételeit emiatt sarkalatos törvény határozza meg. Mivel az ennek megváltoztatásához szükséges kétharmados parlamenti támogatást jelen helyzetben aligha lehet megszerezni, felmerül a kérdés,
van-e egyáltalán bármi értelme bedobni a közvélemény elé egy „új földosztás” sokakat megosztó ötletét.
