Az emberi kapzsiság, a nyomorultak sorsának gátlástalan kihasználása, és a „világ legjobban kidolgozott menekültügyi normáival rendelkező Európai Unió” (forrás: Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök) tehetetlenségével ismét szembesülhettünk a napokban. Az ausztriai A4-es autópálya leállósávjában hátrahagyott zárt hűtőautóban 71 illegális bevándorló holttestét találták meg, a bolgár és afgán embercsempészekben bízó áldozatok megszámlálását nehezítette a holttestek előrehaladott bomlása. A bűntény felderítésében részt vevő osztrák rendőröknek pszichológiai segítséget kellett biztosítani a látottak feldolgozásához. Az esetet Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős biztos „őszintén megrázónak” minősítette, szerintük „eljött a közös fellépés pillanata”. Igen, eljött, de már évekkel ezelőtt. A tömeges bevándorlás évek óta tart, a Földközi-tenger hullámsírrá vált, embercsempészbandák uralják a kontinens déli részét, Európa határainak védelmére pedig már hét helyen építenek kerítéseket, falakat. Jean-Claude Juncker ijesztő nyilatkozattal sokkolta a közvéleményt csütörtökön. A menekültkérdéssel kapcsolatban kiadott értekezésének az „Együtt, bátran” címet adta, aminél cinikusabbat keresve sem találhatott volna. „Együttes” fellépésről azért nem lehet írni, mert ilyen nem létezik. 2013-tól egyetlen program, az olasz Mare Nostrum működött, melynek keretében egy év alatt 150 ezer embert mentettek ki a tengerből. A Mare Nostrumhoz az unió egy eurócentet sem adott, arra hivatkozva, hogy „olasz katonai akció” volt. A déli határokat védő uniós Frontex programra az idei költségvetésben 114 millió eurót szántak, melynek többszörösét költi évente az EU saját népszerűsítésére. A „bátorság” szóval pedig szintén nincs mit kezdeni: az uniós állásfoglalás még mindig késik, ami nem véletlen. Hosszú vita elé néznénk, ha feltennénk a kérdést: kinek milyen mértékű felelőssége van a helyzet kialakulásában, s kinek milyen haszna származik ebből. Egy biztos: Magyarországnak nincs felelőssége a menekülthullám elindulásában, előnyre pedig nem tesz szert, jelenleg a szűrő szerepét látja el az EU szempontjából.
Elkeserítő, hogy még mindig csak arról szólnak a hírek, hogy az Európai Bizottság asztalán több megoldási javaslat fekszik, miközben nem működik a közös határvédelem, nincs regisztrációs rendszer, megbukott a dublini megállapodás és a kvótarendszer. És lám, az uniós rendetlenségben a gátlástalan üzleti szellem megszervezte a saját kegyetlen rendjét, ahol az emberéleteket és a menekültkérdést pusztán üzleti szempontból nézik.
Juncker írása megdöbbentő: elolvasása után dermesztő kép rajzolódik ki arról, hogy a Nobel-békedíjas EU-nak nincs stratégiája a migránsok százezreivel kapcsolatban, és még mindig azt hiszik, hogy néhány politikailag korrekt szóvirággal kezelik a helyzetet. A bizottság vezetője havi 8,4 millió forint alapdíjazásért mindössze annyit tud, hogy „nincs egyszerű, sem egyetlen válasz a bevándorlás okozta kihívásokra”. Miközben tagállamok már a hadsereg bevetését fontolgatják, a menekülttáborokban tarthatatlan a helyzet, Juncker örömhírként tálalja, hogy „a bizottság néhány javaslata már támogatásra talált”, de csúcstalálkozót, legalábbis szerinte, a témában nem kell tartani, mert abból volt elég, talán novemberre szerveznek egyet. Nem tudni, hol él ez az ember, a luxemburgi offshore-ozáson kívül ért-e valamihez, józan állapotban írta-e az összefoglalóját a menekültügyről, de már a gondolat is riasztó, hogy 508 millió uniós állampolgár (és a menekültek) sorsa bármilyen szinten is függhet tőle.
