Las Vegasban is elismerően csettintettek volna Alexisz Ciprasz merészsége láttán, aki tizenkilencre lapot húzott, és bejött neki. A volt görög kormányfő így arcvesztés nélkül, sőt, bizonyos szempontból megerősödve került ki az elmúlt hónapok megpróbáltatásaiból. A Sziriza ugyanis úgy nyerte meg immár a második előre hozott választást az idén, hogy a hangadó szélsőbalos frakciója távozott, ám a parlamenti mandátumok száma nagyjából megmaradt. (Az év elején 149, most 145 helyet szereztek.) Noha Ciprasz és pártja az abszolút többséget most sem tudta elérni, régi-új szövetségesével már együtt ünnepelt vasárnap éjjel a pódiumon, jelezve, Görögországban minden megy tovább a „megszokott” kerékvágásban.
A Sziriza koalíciós partnere most is a nacionalista Független Görögök (Anel) lesz, és nem a szociáldemokrata Paszok, ahogy szinte mindenki várta a választások előtt. Ez pedig – Martin Schulz értetlenkedése ide vagy oda – ismét remek húzás a politikai fenegyerek Ciprasz részéről. Mert ugyan új Paszokot, azaz egy új balközép néppártot épít a mindössze 41 éves görög politikus, ám mindezt presztízsveszteség nélkül teszi. Hiába ugyanis az onnan átszivárgó tagság, senki nem vádolhatja azzal, hogy lepaktált volna a vasárnap vesztes jobbközép Új Demokrácia mellett ugyancsak a görög válság egyik fő felelősének kikiáltott, egykor szebb napokat is megélt szociáldemokratákkal. Akiket nem mellesleg éveken át maga a miniszterelnöki tisztséget ismét elfoglaló Ciprasz is sokat támadott, kritizált s még többet vádolt korrupcióval, dinasztiaépítéssel és a görögök elárulásával.
Ez tehát Ciprasz egyszemélyes győzelme! – harsoghatnánk, ha nem lenne szinte biztos, hogy semmi sem fog változni Görögországban. Mert ugyan politikailag, személy szerint jól jött ki az ütközetből, ám hogy legnagyobb ellenlábasát, a szakadár szirizásokat vezető, a parlamentbe azonban be nem jutó Panajotisz Lafazanisz volt energiaügyi minisztert idézzem, a háborút még korántsem nyerte meg. Emlékezhetünk, a Sziriza júliusban népszavazáson kérdezte meg a lakosságot, szeretnék-e, ha másképp kezelnék a válságot, és amikor a választók azt mondták: nem kérnek a nemzetközi hitelezői diktátumokból, akkor aláírták a harmadik, ezúttal 86 milliárd eurós mentőcsomagot. Erre pedig még a sokat megélt, ám Ciprasszal szemben kritikus szirizások is annyit tudtak mondani: „Ugyanaz az ócska lemez!”
Ha pedig csak a Magyarországot is komolyan érintő migránshelyzetet nézzük, a vasárnapi választások után egyértelmű, hogy jottányit sem változik meg a görög kormány hozzáállása a dolgokhoz. Sőt, minden bizonnyal maradnak a nézetkülönbségek a koalíciós partnerrel is. Míg ugyanis az Anel kemény hangú vezére – aki ugyanúgy Ciprasz belső ellenzékeként viselkedhet otthon ezután is, miközben a miniszterelnök eljátszhatja a jó fiút Brüsszelben – regisztrálná és táborokba gyűjtené a menekülteket, addig a Sziriza korábban felszámolta a táborokat, mert az a véleményük, hogy a migránsokat nem lehet bezárni, engedni kell a szabad mozgásukat.
Az, hogy Cipraszt mennyire nem érdekli a bevándorlás problematikája, mi sem jelzi jobban, mint hogy újraválasztása után a legfontosabb kérdésnek a görög adósságállomány jóváírását tartja. Alig esik szó a bevándorlókról. Persze érthető, a gazdasági válság nem tűnt el Görögországban, azzal tehát tényleg foglalkozni kell, ugyanakkor a kérdés teljes figyelmen kívül hagyása nem feltétlenül jó üzenet a Balkánnak, illetve a schengeni határral bíró uniós partnereknek.
