De hát egy emberi jogi aktivistától senki nem várja, hogy jártas legyen ilyesmiben. Nyugodtan hivatkozhat „magyar íróbarátaira”, akikkel előző éjszaka beszélt. Saját bevallása szerint azért, hogy megkérdezze tőlük, mit kellene gondolnia – ami egyébként kivételes szellemi nagyságról árulkodik, ezúton is gratulálunk hozzá. Az akció végül nem kavart akkora port, mint amekkorát szeretett volna. A magyar stand megnyitójára szervezett tüntetésen legfeljebb tízen tiltakoztak. Talán elárul valamit az is, hogy a Magyarországgal kapcsolatos hírekre kiemelten fogékony német sajtó feltűnően nem foglalkozott az üggyel. Úgy tűnik, a dolog csak a magyar sajtó és néhány svéd lap számára jelentett valamit.
De mégis. Volt az ókori görög városállamokban egy jogintézmény, a vendégbarátság, a mai konzuli hálózat őse: a városállamban tartózkodó idegenért egy helyi polgár vállalt felelősséget. A vendég ellen még pert sem lehetett indítani, csak a vendéglátó ellen. Kár, hogy ezt a szép szokást Göteborgban épp ellenkező előjellel gyakorolják. A vendég ellen indítottak pert, a vendég pedig hiába fordulna a vendéglátóhoz, a göteborgi könyvvásár fő szervezőihez. Ők mossák kezeiket, és a szólásszabadságra hivatkoznak, amikor a történteknek a szólás- és sajtószabadság lényegéhez semmi köze nincs. Szerencsére az intézmény értékéből nem von le az sem, ha egyesek fordítva alkalmazzák.
