Csalódni fog azonban az, aki azt gondolja, hogy a miniszter távozásával karrierje véget ér. A „kirúgási indokok” heves kutatása közben ugyanis nem kap kellő hangsúlyt az az állítólagos mozzanat, miszerint a végső lépést maga Hende tette, azaz mondott le, nem hangzott el erre való felszólítás. Ez már csak azért sem mindegy a jövőre nézve, mert a politikusnak eddig többször megvédett egyéni parlamenti mandátuma van, főként amerikai irányú kapcsolatépítése révén pedig a nemzetközi szerepvállalás sem elvetendő jövőkép számára az atlanti holdudvarban.
Az exminiszter úgy folytatja, ahogy tudja, ahogy sikerül neki, ahogy abban őt segítik, illetve ahogy azt a magyar demokrácia hagyja neki. Az bizonyos azonban, hogy a közvélemény jogos kíváncsiságát csillapítani kell távozásának összes okával kapcsolatban, és végképp nem lehet azt félresöpörni „nem akarok beszélni róla” típusú nyilatkozatokkal.
