Információink szerint a Gripeneket üzemeltető légierőkben nem ismeretlen jelenség az orrfutómű vibrációja, úgynevezett simizése, aminek elsődleges oka Kecskeméten a beton felszállópálya elemei közt lévő egyenetlenség volt. A rezgés a futómű különböző alkatrészeinek meghibásodásával, törésével járt több esetben is, ezek között volt olyan, amely ellehetetlenítette volna a biztonságos gurulást, így például a leszállást követő kigurulást is. Nem véletlenül fogalmaztak úgy az egyik szakmai fórumon, hogy „ha ez leszálláskor történik, a pilóta jól dönt, ha katapultál, és máris van egy 17,5 milliárdos számlánk”.
Az említett összeg egyetlen, Svédországtól bérelt Gripen becsült értéke forintban. Baleset esetén azt a felet terheli a kártérítés, amelynél a felelősséget a vizsgálatok megállapítják. Az említett fórumokon a szakemberek azt is jelezték, hogy a problémára a megnyugtató hosszú távú megoldást a két és fél ezer méter hosszú és hatvan méter széles pálya felületének leaszfaltozása jelentené. A néhány milliárdos költség miatt azonban ez szóba sem jöhetett, amikor a honvédséget százmilliárdos nagyságrendű megszorítás sújtotta a 2010 utáni években is. Persze az összegek viszonylagosak. Hiszen a szükséges munkálatok egyetlen Gripen értékének a töredékébe kerültek volna, a főként nemzeti hasznosítású kecskeméti repülőtérrel szemben pedig a javarészt NATO-célú pápai bázis infrastruktúrájának fejlesztésére azért jutottak milliárdok.
Ugyan az idei második Gripen-baleset (az első még májusban vezetett az egyik gép csehországi megsemmisüléséhez) vizsgálatának megállapításait még nem hozták nyilvánosságra, értesülésünk szerint könnyen meglehet, hogy a vibrációs probléma itt is a közvetlen okok között szerepel. Annak a hidraulikus munkahengernek a hibás működése ugyanis a legfőbb „gyanúsított”, amely a behúzott állapotban az orrfutót takaró lemezt nyitja és zárja. A 30-as oldalszámú Gripen felszállása után ez a lemez nyílt ki rossz időben, és akadt össze az orrfutóművel, kiékelve azt a behúzott és a nyitott állapot között. A pilóta, Kádár Sándor őrnagy a gép megmentése érdekében hasra szállt. Ez sikerült is, de amikor a Gripen lecsúszott a pályáról, katapultálnia kellett. Ülése azonban hibásan működött, és földet éréskor súlyos gerincsérülést szenvedett.
A szóban forgó repülésbiztonsági konferenciákon a honvédségi repülés teljes feltételrendszerét értékelték elégtelenre a megjelentek. Semmilyen reményt nem tápláltak arra nézve, hogy meghallgatják panaszaikat. „Nincs repülésbiztonság, és a Magyar Honvédségnek mint szervezetnek ez láthatóan nem is érdeke” – foglalta össze a helyzetet egyikük.
