Feltételezhető, hogy amíg az ország fenyegetett helyzetben van, Orbán Viktor nem fog saját utódja felől túl sokat gondolkodni, mert nem fogja kiengedni a kezéből a hatalmat. Hogy most egy politikai (bár feltehetően inkább píáros) akarat nyomán elképzelhetjük miniszterelnöki székben Lázárt, Rogánt vagy Szijjártót (bár utóbbit sokan inkább a borbély előtti székben szeretnék látni), az ne tévesszen meg bennünket. Bármikor, bármiről lehet gondolkodni, akár arról is, hogy miért abszolút nem aktuális most az utódlás kérdése. Emlékeztetném az olvasót a miniszterelnöknek az első Orbán-kormány utáni vereség évében elmondott egyik beszédére, amelyben a magyaroknak arról a mélyen bevésődött tragikus történelmi tapasztalatáról beszélt, hogy szorult helyzetben a vezetőik elhagyták őket! Úgyhogy két lehetőség van: vagy nem rejt veszélyeket a migránsáradat, vagy Orbán Viktor tavasszal csak a diákok szórakoztatására mondta: „Még van egy-két jó évem”, de nem így gondolja. Még akkor sem, ha laptársunk e szavait most nagy örömmel citálta.
Bethlen Istvánról szokott elhangzani, hogy ő már rég nem volt miniszterelnök, de megtartotta és gyakorolta befolyását. Amihez csak annyit fűzhetnénk hozzá, hogy ha az 1931 és 1945 közötti években a nagyon világosan és felelősséggel gondolkodó Bethlen miniszterelnök lehetett volna, sok minden másképpen történik a magyar történelemben. A hatalom természetéhez tartozik, hogy ha valaki nincs többé a hierarchia csúcsán, a továbbiakban vagy van befolyása a dolgok menetére, vagy nincs.
Tudja ezt mindenki, aki egyszer ott volt.
