Gógyi

Három év van a választásokig, és épp az utóbbi nehéz hónapokban a Fidesz népszerűsége stabilizálódott.

Kiindulópontunk legyen az, hogy amikor a sajtó kiszivárgó információkról beszél, majdnem mindig tudatos akció áll a háttérben. Ezért a legizgalmasabb mindig a kiszivárogtatás ténye és időzítése, és sosem az a puzzle, ami a nyilvánosság terébe kiengedett információkból összerakható. De talán nem is puzzle-ról, amely csak egyféleképpen rakható össze, inkább legójátékról kellene írnunk, mert az tetszés szerint variálható. Aki pedig nem érzi elég fölemelőnek azt az elmejátékot, hogy végiggondolja, ki az a hatalom csúcsának közelében, akinek gógyija is van, meg orosz (kínai, japán stb.) nyelvvizsgája is, az tűnődjön el rajta, miért is kellene most nekünk, földi halandóknak azon gondolkodnunk egy meghatározhatatlan nagyságú, fenyegetően növekedő migrációs hullám közelében, hogy ki lehet Orbán Viktor után miniszterelnök. Lázár János, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Balog Zoltán. Ezzel a négy névvel játszadozik ma a sajtó a közeledő, november közepén esedékes Fidesz-kongresszus apropóján. Nem maradnak kenyér nélkül a politológusok, mérlegelhetik, ér-e annyit Lázár munkabírása, mint Szijjártó orosz-nyelv-tudása. Szép feladat, különösen kezdőknek! Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a médiában szétspriccelt hírek a (nem) lehetséges utódlásról, a lapok és tévécsatornák által idézett miniszterelnöki mondatok valójában másodlagos frissességűek, hiszen fél éve, a Bibó Szakkollégiumban diákok előtt (!) hangzottak el, akkor még több bennünk a kérdés: vajon kinek jó az, ha most azon tipródik a magyar választó, hogy melyik a kisebbik rossz, a kancelláriát kapott miniszter vagy a minisztériumot kapott kabinetfőnök?

Három év van a választásokig, és épp az utóbbi nehéz hónapokban a Fidesz népszerűsége stabilizálódott. Nem tenném hozzá, hogy hála a migránskérdésnek és a belőle származó problémáknak, mert jobboldaliként semmi perc alatt odaadnám a Fidesz összes előnyt jelentő százalékpontját, ha valami csoda folytán cserébe Európát s benne Magyarországot nem árasztanák el az illegális bevándorlók ellenőrizetlen tömegei.

Feltételezhető, hogy amíg az ország fenyegetett helyzetben van, Orbán Viktor nem fog saját utódja felől túl sokat gondolkodni, mert nem fogja kiengedni a kezéből a hatalmat. Hogy most egy politikai (bár feltehetően inkább píáros) akarat nyomán elképzelhetjük miniszterelnöki székben Lázárt, Rogánt vagy Szijjártót (bár utóbbit sokan inkább a borbély előtti székben szeretnék látni), az ne tévesszen meg bennünket. Bármikor, bármiről lehet gondolkodni, akár arról is, hogy miért abszolút nem aktuális most az utódlás kérdése. Emlékeztetném az olvasót a miniszterelnöknek az első Orbán-kormány utáni vereség évében elmondott egyik beszédére, amelyben a magyaroknak arról a mélyen bevésődött tragikus történelmi tapasztalatáról beszélt, hogy szorult helyzetben a vezetőik elhagyták őket! Úgyhogy két lehetőség van: vagy nem rejt veszélyeket a migránsáradat, vagy Orbán Viktor tavasszal csak a diákok szórakoztatására mondta: „Még van egy-két jó évem”, de nem így gondolja. Még akkor sem, ha laptársunk e szavait most nagy örömmel citálta.

Bethlen Istvánról szokott elhangzani, hogy ő már rég nem volt miniszterelnök, de megtartotta és gyakorolta befolyását. Amihez csak annyit fűzhetnénk hozzá, hogy ha az 1931 és 1945 közötti években a nagyon világosan és felelősséggel gondolkodó Bethlen miniszterelnök lehetett volna, sok minden másképpen történik a magyar történelemben. A hatalom természetéhez tartozik, hogy ha valaki nincs többé a hierarchia csúcsán, a továbbiakban vagy van befolyása a dolgok menetére, vagy nincs.

Tudja ezt mindenki, aki egyszer ott volt.