Blokk

A szabályok betartása alól az önbizalom sem ad felmentést.

Jól emlékszem arra a napra tavaly januárban. Bejelentették, hogy Orbán Viktor Moszkvába utazik, s találkozik Vlagyimir Putyinnal. Hogy miről tárgyalnak, aláírnak-e valamit, vagy egyáltalán mi lesz a találkozó témája, arról hivatalos tájékoztatást nem adtak ki. Ennek ellenére mindenki Paksról beszélt. Egyesek tudni vélték, hogy a meccs lejátszott, az erőműépítés az oroszoké. Mi a kollégákkal ugyanakkor szinte biztosak voltunk benne, hogy erről nem lehet szó. Hiszen még a tendert sem írták ki, anélkül meg nem megy! Két napra rá kiderült, hogy mégis megy, az új blokkokat a Roszatom építi, a munkák hamarosan elkezdődnek – 10 milliárd eurós, akkori áron 3000 milliárd forintos orosz hitelből. Eddig úgy tűnt, a beruházás ügye sínen van, tegnap ugyanakkor az Európai Bizottság bejelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást indított hazánkkal szemben a paksi bővítés kapcsán. Mint írják, „Magyarország versenyeztetés nélkül, nem átlátható folyamat részeként ítélte oda a két új blokk építésére és két másik korszerűsítésére vonatkozó megbízást. A bizottság szerint ez nincs összhangban az uniós közbeszerzési előírásokkal.”

A kormány értetlenül áll a brüsszeli lépés előtt, s bár jelenlegi kommunikációja alapján valóban úgy tűnik, mintha tényleg soha nem is lett volna szó a paksi építkezés kapcsán semmiféle versenykiírásról, ez nem így van. Sőt, a „projekt” 2009-es indulása után jó ideig szinte másról sem volt szó. A tenderkiírás lehetséges időpontját először 2012 elejére datálták – ezt nem más, mint Fellegi Tamás, a második Orbán-kormány fejlesztési minisztere közölte, majd egymást követték a hírek, hogyan is áll a versenyeztetés előkészítése. Öt lehetséges pályázóról beszéltek, s arról, hogy orosz, kínai, japán és koreai érdeklődők mellett a franciák is képesek lehetnek finanszírozni és megvalósítani az építkezést, így majd közülük győzhet az az egy, amelyik a legjobb ajánlatot teszi. A tenderkiírás persze csúszott, de még 2013 novemberében is téma volt, s majd csak december végén jelentette be a Miniszterelnökséget akkor államtitkárként vezető Lázár János a parlament gazdasági bizottságának, hogy a kormánynak az orosz állammal folytatott tárgyalásai közel kerültek a megegyezéshez. Ennek lett aztán a folyománya a 2014. januári üzletkötés.

Szó se róla, a konstrukció trükkös volt. Államközi szerződést kötöttünk Oroszországgal, arra alapozva, hogy az első négy paksi blokk felépítését lehetővé tevő 1966-os kontraktus jelen pillanatban is hatályos. A magyar álláspont szerint ilyen esetben nem kötelező nemzetközi tendert kiírni, Brüsszel szerint viszont az uniós közbeszerzési szabályokat csak akkor lehet mellőzni, ha maga a megállapodás „összhangban áll az uniós alapszerződéssel, a bizottság pedig pont ezt vitatja”.

Hogy a hazai döntéshozók pontosan milyen okok miatt határoztak a nyilvános versenyeztetés mellőzése mellett, azt alighanem még a kormányon belül is csak néhányan tudják. Így alighanem kevesen vannak azok is, akik valóban hitelesen képviselhetnék az ügyet a közvélemény előtt. Márpedig erre nagy szükség lenne, hiszen függetlenül attól, hogy jelen esetben kinek van igaza, eddig a magyar kormány részéről csak azt hallhattuk, hogy Brüsszel mindenre rábólintott Paks kapcsán. Ellentmondás ez a javából, de a jövőre nézve némi reményt adhat, hogy a Budapest– Belgrád-vasútvonal felújítására tegnap parafált, szintén államközi (ezúttal kínai) szerződést majd csak azután nyújtják be a parlamentnek, hogy előtte egyeztettek Brüsszellel. Talán Paks esetében sem ártott volna így eljárni, ha már egyszer az uniónak tagjai, az igazunkban pedig biztosak vagyunk. A szabályok betartása alól márpedig az önbizalom sem ad felmentést.