Károsultak az út szélén

Válaszút elé került a kormány tegnap, amikor az Ab kihirdette a Quaestor-ügyben hozott döntését.

Válaszút elé került a kormány tegnap, amikor az Alkotmánybíróság kihirdette a Quaestor-ügyben hozott döntését. Betarthatja a törvényben megfogalmazott ígéretét, s annak átszabásával módot találhat arra, hogy a taláros testület döntése ellenére mégis csak a bankok nyakába varrja a kártalanítás terheit. Vagy más forrást keres a százmilliárdos összeg kifizetéséhez. Esetleg a pénzintézetekre mutogatva le is mondhat a kártalanításról. Ez esetben a bankok járnának jól, hiszen az alaptörvény őreinek döntése értelmében nem nekik kell a kártalanítás fedezetét előteremteniük.

Nem könnyű a döntés, hiszen ha a kormány lemond a kártalanításról, akkor a szavahihetőségét veszti el a károsultak előtt. Annál is inkább nehéz lenne ez, mert a Quaestor-ügy károsultjai fontosabbak voltak számára, mint a többi brókerbotrány pórul járt ügyfelei. A pártok már a botrány kitörésekor is a Fidesz érintettségével magyarázták a Quaestor egykori ügyfeleinek kiemelt és gyors kártalanításának szándékát, s a liberálisok most is követelik a miniszterelnök és Tarsoly Csaba, a Quaestor egykori vezetőjének közvetlenül a csőd elõtt zajlott levelezését, amelyben Tarsoly állítólag segítséget kért a cég megmentéséhez. Azt is gyanúsnak találták, hogy közvetlen a csőd előtt mentettek ki állami pénzeket a Quaestorból. De a Buda-Cash-ügy kárvallottjai is tiltakoztak a kivételezés ellen, s a bankoké mellett az ő beadványukat is megalapozottnak tartotta a taláros testület, amikor kimondta, egyetlen csoport sem emelhető ki a brókerkárosultak közül.

A Fidesz első reakciója – a bankok akasztották meg a kártérítés folyamatát – azt mutatja, hajlik arra, hogy lemondjon a kártalanításról. A háttérben az állhat, hogy a kormány nagyon szeretné, ha az ország adósbesorolása kikerülne a bóvli kategóriából. Ezt akadályozhatja, hogy a hitelminősítők felróják az országnak, kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika, fölöslegesen terheli a bankokat különadókkal s egyéb terhekkel. Hogy kitörhessen ebből a karanténból, a kormány az idei év elején szerződésben tett ígéretet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD): csökkenti a bankadót, s egyeztetés nélkül nem terheli tovább a bankokat. A Quaestor-törvény pedig ezzel az ígérettel egyértelműen szembe- ment, amit a bankok a kormány szemére vetettek, több alkalommal is. Az Alkotmánybíróságra mutatva a kormány könnyen ki- bújhatna a kártérítési kötelezettség alól, s még a felminősítés sem kerülne veszélybe. Ezt a forgatókönyvet valószínűsíti, hogy ami- kor Andreas Treichl Erste-vezér az EBRD-szerződés felrúgásával vádolta a kormányt, azzal nyugtatták, várja meg az Alkotmánybíróság döntését. Járulékos haszna lenne ennek a megoldásnak, hogy nem kellene azon gondolkodni, honnan teremtsék elő a kártalanításhoz szükséges százmilliárdokat.

Ha ugyanis mégiscsak tartaná a szavát a kormány, s a kártalanítás mellett döntene, akkor a taláros testület döntése értelmében ki kellene terjeszteni a kártérítést az összes brókerbotrány károsultjára is. Ez esetben főhet a döntéshozók feje, miből fogják azt kifizetni, hiszen így jelentősen megemelkedő summáról beszélhetünk. Sőt, ez alapján a jövőben bedőlő brókercégek károsultjai is követelhetnének kártérítést. Persze az is elképzelhető, hogy a kártalanítás mellett dönt a kormány, s a törvény átszabásával – az Alkotmánybíróság döntése ellenére – mégis csak megpróbálja a bankok nyakába varrni a kártalanítás terheit.

Akármilyen döntés születik is, mindenképpen presztízsveszteség érte a kabinetet: egy újabb végrehajthatatlan törvényt alkottak, ki tudja, milyen mögöttes szándékkal.