Ahol Terrorelhárítási Központ (TEK) van, ott előbb-utóbb terroristáknak is kell lenniük. Legalábbis nem sok értelme volna az előbbinek az utóbbiak nélkül. Nem csoda hát, hogy a fideszes Németh Szilárd sietett leszögezni a nemzetbiztonsági bizottság szerdai ülése után: lám, nem hiába hozták létre 2010-ben a Hajdu János vezette szervezetet. Csakhogy a TEK által elfogott állítólagos merénylőkről egyetlen nap leforgása alatt kiderült, hogy ha megszállottak is, legfeljebb megszállott történelemrajongók, akik nem a próféta szakállára esküdtek, hanem saját szakállukra gyűjtöttek II. világháborús relikviákat. (Hiába, a TEK-nek valahogy nincs szerencséje a világháborúkkal: eddigi legemlékezetesebb fogásuk talán az volt, amikor 2011-ben lefoglalták a Brad Pitt nálunk forgatott filmjéhez, a Z világháborúhoz kellékként szolgáló fegyvereket.) A hobbifegyvergyűjtők előzetes letartóztatását még a bíróság is elutasította, mondván, nincs bizonyítható közük semmiféle terrorszervezethez. S a nemzetközi szál is mindössze annyi a történetben, hogy a hírek szerint felvidéki fiatalokról van szó.
Hosszan lehetne még élcelődni a történteken, mivel nyilvánvaló, hogy a TEK bolondot csinált magából. Nincs azonban túl sok okunk a nevetésre. Amikor Európában mindennapossá vált a terrorfenyegetettség, és a migrációs helyzettől a közhangulat amúgy is pattanásig feszült, végképp nem hiányzik, hogy a hivatalos szervek farkast kiáltsanak. Meg is szólaltak azok a hangok, amelyek szerint a TEK politikai megrendelésre dolgozott: mi sem erősítené jobban a kormány üzeneteit – különösen kvótaellenes kampányát –, mint ha sikerülne egy-két valamirevaló terroristát előhúzni a kalapból. Attól azonban, hogy valami elsőre logikusan hangzik, még nem biztos, hogy igaz – akkor valamennyi összeesküvés-elmélet igaz lenne. Ez nem jelenti azt, hogy a politikának és kifejezetten a kormánynak ne lenne felelőssége ebben a helyzetben. Nagyon is van, hiszen nem mindegy, hogyan reagál a történtekre.
A TEK vezetője ugyanis hatalmas hibát vétett. És ez nem a feltételezett bombagyárosok gyors lekapcsolása volt, hiszen hobbiból vagy sem, de senki ne furikázzon robbanóanyaggal megrakott autóval a belvárosban. Eddig még azt is mondhatnánk, a TEK valóban a biztonságunkat védte. Arra azonban nincs magyarázat, miért állt neki Hajdu János körbeturnézni a médiát az általa addigra jócskán felhabosított sztorival, illetve hogyan fordulhatott elő, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága előtt sem bontotta ki az igazság minden részletét – vagy éppenséggel jóval többet bontott ki annál, mint ami valójában történt. Mit gondoljunk egy olyan szervezetről, amelynek a vezetője így viselkedik? Hogyan bízzunk ezek után a TEK szakmai hozzáértésében? Akármi volt is Hajdu célja – akár az, hogy szervezetének létét igazolja, akár hogy egy kicsit ő részesüljön a mindenkinek kijáró öt perc hírnévből –, egy dolgot sikerült elérnie: azt, hogy az ország, sőt a BBC jóvoltából a fél világ a magyar terrorelhárításon röhögjön. Ez pedig nemcsak az országimázs szempontjából káros, hanem az „érintetteknek”, vagyis a terroristáknak sem a legjobb üzenet.
A gépezet persze kiszámíthatóan működik: Lázár János szerint a TEK nem hibázott. Jobb érzés lenne, ha ezt csak a saját, és nem a Miniszterelnökség nevében állítaná. Volna ugyanis mit elhárítani – terroristák helyett ezúttal azt a látszatot, hogy a biztonságunk felett hozzá nem értők őrködnek. Jobb lenne azt jó kezekben tudni, ha már olyan időket élünk, amikor nem mindenki hobbiból gyűjti a fegyvereket.
