Magyarország, én így szeretlek – ötlött fel bennem önkéntelenül, amikor először olvastam a hírt, hogy hazánkban még a korrupcióellenes küzdelemre szánt uniós forrásoknak is lába kelt. Legalábbis ez a gyanú vetődött fel a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) vizsgálata során, amely megállapította, hogy a közbeszerzések ellenőrzésére folyósított brüsszeli összegeket a közismert magyaros kreativitással könyvelte el a felhasználásukkal megbízott tanácsadó konzorcium. Az már csak hab a tortán, hogy a NAV újdonsült elnöke, Tállai András nem tudott arról, hogy az adóhatóság vizsgálatot folytat az ügyben, ezért felettese, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kénytelen volt újabb vizsgálatot indítani annak kiderítésére, vajon miért nem tudott róla.
Hogy a vizsgálatok összetett láncolata hol ér véget, azt jelenleg lehetetlen megjósolni. Annyit azonban érdemes hozzátenni, egyáltalán nem meglepő, hogy Tállainak nem volt tudomása a NAV illetékes főosztályának látókörébe került korrupciógyanús esetről. A korrupciónak ugyanis már csak ilyen a természete minálunk: mindenki hallott róla, de a saját illetékességi körében még senki sem találkozott vele. Ezt támasztja alá az Ernst & Young tanácsadó cég és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vállalkozáskutató intézetének minap közzétett felmérése is, amely kimutatta: a hazai vállalatvezetők szerint a korrupció a magyar üzleti élet szerves része, ugyanakkor a megkérdezettek saját környezetükben még sohasem tapasztaltak visszaéléseket. Vagyis a rendszer csupa tisztességes szereplővel van tele mind az üzleti, mind az állami szféra részéről, akik közül senki sem tehet arról, hogy a közpénzek időről időre eltünedeznek. Mert azoknak meg ilyen a természetük. Mindenki mossa kezeit, s ha épp a korrupció visszaszorítására felpántlikázott forrásoknak vész nyomuk, talán még össze is kacsintanak: úgy kell a kekeckedő uniós bürokratáknak.
Az így kirajzolódó, némi betyárromantikától sem mentes képet némileg árnyalja, hogy időnként mégis akad egy-egy tisztességes ember, aki a vádlottak padjára kerül. Mint például Hagyó Miklós, akinek a korrupció hazai szimbólumává vált nokiás dobozt köszönhetjük. Pontosabban nem is neki, hanem a BKV egykori megbízott vezérigazgatójának, Balogh Zsoltnak, aki időközben visszavonta a volt főpolgármester-helyettesre tett terhelő vallomását. Többek között ezért állhatott elő az a helyzet, hogy Hagyónak nem kell börtönbe vonulnia: a bíróság felmentette hivatali vesztegetés vádja alól, s mindössze két év felfüggesztettet kapott hűtlen kezelés bűntette miatt.
